Miért lenne károsabb a televízióban nézett mese, mint a könyvben olvasott?

Sajnos nagyon sok gyereknek csak bekapcsolják a tévét, hogy nyugton legyen. Aztán egyedül nézi, és pedig azt, ami éppen megy. Akár 2 órán át. Szerencsére nálatok nem így van. Így nincs semmi baj a tévével.

A könyves mese más műfaj. Előnye, hogy - mint te is írtad - a gyereknek el kell képzelnie a történetet. Vagyis fejlődik a képzelőereje. Közbeszólhat, ha valamit nem ért. Sőt megkérhet, hogy most úgy meséld, hogy a nyuszi veri meg a farkast. És nem utolsósorban azoktól hallja a történetet, akiket a legjobban szeret: a szüleitől.

Elöször is a könyvben minden képet addig néz, amig akarja, és van ideje elgondolkodni rajta, elmesélni a részleteket is.

A TV-ben viszont rengeteg képet lát gyors egymásutánban, az egyes képeket nincs ideje feldolgozni, föként ha hosszabb a mese. Ez megterheli az idegrendszerét, és jobb esetben csak éjjel álmában jönnek elö a feszültségek, ahol álomként le tudja vezetni azokat, rosszabb esetben viszont állandó szorongást okozhat. (kb. olyan a hatása, mint egy FELNÖTTRE, ha villogó fények elé ültetnek órákon át - igy elö lehet idézni idegösszeomlást az érzékenyebbeknél.)

Másrészt igen sok mese elég rémisztö, az alakok túl félelmetesek, és a gyereknek sokkal valóságosabbak, mint egy könyvben látható ábra.

Egész kicsinek nem ajánlott egyáltalán a TV, késöbb 2-3 éves kortól egyszerübb meséket meg lehet nézni, de csak a szülövel együtt, aki figyeli, hogy a gyerek hogy reagál.

De iskolás kor elött a napi max. 1 órát nem jó túllépni, kisebb korban a 10-20 perces mese böven elég.

A TV- ellenességnek ott van helye, amikor a gyerek mellett a lakásban egész nap megy a TV, és elárasztja a gyereket képekkel meg zajokkal.

Az, hogy a szülö utánozza a negativ személyek hangját - nyomasztó, de azért akkor is tudja a gyerek, hogy az a szülö, aki beszél - a TV-ben ez nem derül ki neki.

Gondolj bele, neked sem mindegy, hogy valaki mod olyat, hogy egy embert megöltek, vagy tényleg dokumentumként látod a TV-ben - az utóbbi sokkal intenzivebb élmény.

A gyereket fel kell késziteni az életre, de azért túlterhelni nem jó, mert akkor elöbb roppan össze, mint hogy el tudja viselni a drasztikus valóságot.

Nem mindegy milyen az ábrázolásmód!

Én kicsiként soha nem képzeltem el, hogy ömlik a vére valakinek, holott egyes mesékben simán látni ilyet. Vagyis nem biztos, hogy az amit mutatnak, valóban is megjelenne (sőt tuti nem jelenne meg) egy gyermek fejében. Nem úgy, nem olyan formában.

Kislányom egy árnyéktól is képes néha megijedni, tehát egy vadabb mese képes lenne traumát okozni, főleg ha nincs a háttérben a szülő, aki magyarázatot ad a látottakhoz!

Az agy fokozatosan érik meg mindenre, ezt tudomásul kell venni, és mivel nem zárhatunk el mindent a gyermekek elől, ezért kontrollként ott kell állnia mindig a szülőnek.

Nem tudom mi a különbség (bár sok okosat írtak), de mégsem tudom igazán, hogy mennyivel másabb egy fegyelmezett, ellenőrzött tv nézés és a meseolvasás között. Nálunk nézhetne tévét, de nem igazán érdekli. Viszont bármikor előveszek egy könyvet máris otthagy csapot-papot és kéri , hogy olvassam, 4,5 éves, Valami misztikuma biztos, hogy van a meseolvasásnak..

Egyébként én tegnap nagyjábból az ellenkezőjét kérdeztem, hogy a sok meseolvasás nem e lehet "káros", hisz mi napjába többet (akár 5 mesét is olvasunk), kéri-követeli.

De sajnos vannak szülök, akik bekapcsolják a tv-t és nem is figyelik mit néz a gyerek. Pedig vannak elég rémísztő, erőszakos mesék is....hihetetlen, hogy manapság a gyerekek mennyire ismerik a rosszabbnál rosszabb meséket és az oviban meg szépen előadják. Egyrészt sajnálom, hogy a gyerekem nem ismeri amiket a társai, másrészt ki lennék akadva, ha ez lenne neki a szórakozás. Kevés kisgyerek ismeri pl Mátyás király történetét, helyett van a Ben 10 és társai.Innen indulhat a rosszallás.

Igaz nincs még gyerekem, de szerintem ha jó a mese ill. tanító/építő jellegű, akkor azt nézheti. Ha a szülővel együtt nézi, akkor még szép emlék is lehet. Pl.24 éves létemre most nézem a Pumuklit a youtube-n és valami fantasztikus jó érzés tölt el. Eszembe jut, hogy az egész család félbehagyott mindent, ültünk és néztük a tv-t. Még most is hallom anyu jóízű nevetését. Szóval ilyenre gondolok. Ha egyszer már végre sikerülne és lenne babánk, biztos néznénk néha Pumuklit, Süsüt vagy ami épp a korához való. Nem a mostani rossz meséket, amiktől a gyomrom felfordul... Ja és nekünk is sokat olvasott mesét anyu, de a tv-t is néztük. Tv maci és hasonlók :) Édes évek...

Szerintem nincs semmi gond a tv-vel ha a szülő figyel a gyerekre. Tényleg egy mese miatt ülteti oda, nem pedig azért hogy nyugta legyen a gyerektől akár 2 órára is. Azért a szeme egészségére ügyelni kell.