Teljesen rossz anyja vagyok 21 hónapos kisfiamnak! Mit tegyek?

Fejben kell eldőlnie annak, hogy változtatni akarsz. de ne úgy, mint a fogyókúránál szokták, hogy majd holnaptól:)

Mély levegő, számolj 3-ig.

Talán segít, ha egy darabig kicsit hanyagolod a háztartást, így jobban lesz időt, nem lihegnek a nyakadba a feladatok. Az is segít, ha teremtesz magadnak időnként egy kis saját időt, traccsolásra, olvasásra, sétára.

A kimozdulás is jó lehet, mert mindkettőtöket új ingerek érik, és nem zápulsz be.

De mint írtam, ez főként fejben dől el.

az a baj, hogy amíg az apa dlgozik nem fogsz tdni elszabadulni otthon egy kicsit kikapcsolódni. én ilyenkor szoktam játszóházba menni és kinti programokat találni. házimunkát tényleg engedd el magad mellett,most az a legkevésbé fontos. net helyett aludj!

Tapasztalat, én is hasonló cipőben jártam nemrég.

sedatif pc vagy magneb6 is segíthet, de a legfontosabb, hogy neked is meglegyenek a napi örömök.

Ha van család, vagy barát, aki tud segíteni, ne szégyelld megkérni őket, hogy maradjanak a kicsivel kicsit míg leszaladsz a boltba (hogy szerény legyek) , vagy fodrászhoz valamit csinálni amit szeretsz. De csak egyedül boltba menni is felüdülés tud lenni.

Én is volt egy időszak amikor nagyon hamar elszakadt a cérnám. Emlékszek mikor végre egyszer egyedül tudtam menni, és az utcán elnevettem magam az érzéstől, hogy 4 éve nem csináltam ezt, és tényleg mennyire kell, és jó, és utána türelmesebb voltam. Az ember mikor mélyen van el sem hiszi egy kis idő gyerekmentesség micsoda felüdüléssel jár. Próbáld kihasználni, ha van lehetőséged !

És még egy apró gondolat a többieké mellett: nem vagy egyedül a problémáddal, rengetegen ilyen helyzetben vagyunk, vagy inkább úgy írom, mindannyian, akik "egyedül" nevelünk gyermeket és vezetünk háztartást éveken keresztül elszigetelődve picit a világtól.

És ettől függetlenül is az anyaság része a lelkifurdalás, a nem vagyok elég jó anya érzése, hiszen az elképzelt ideális anyát nem tudjuk mindig kihozni magunkból. Hiszen a személyiségünk, temperamentumunk és anyáink tanításai mind-mind beleszólnak a nevelésbe, ami nem feltétlenül egyezik azzal a képpel, amit mi sokszor szeretnénk látni magunkról.