Akinek diszlexiás, diszgráfiás vagy diszkalúliás a gyermeke, milyen volt 2-3 éves, vagy óvodás korában? Lehetett gyanítani, hogy későbbiekben ez lesz a probléma?

Diszgráfiával, diszlexiával kapcsolatban vannak tapasztalataim.

Beszédben jellemző volt a szótagok felcserélése. A finommotorikája ill. a rajzkészsége is el volt maradva. Nagycsoportban még a legegyszerűbb pálcikaembernél tartott.

Mivel a finomotorikához a nagymozgásokon át vezet az út, érdemes a gyereket sokat hintáztatni, forgatni, lengetni. Az az idegrendszert is fejleszti.

Ha komoly aggályaid vannak, keress olyan alapítványt, ahol felmérik, és esetleg tsmt-t (tervezett szenzomotoros tornát) írnak elő. Szinte teljesen kiküszöbölhetőek vele a diszes problémák (persze ha időben van elkezdve), és a figyelemzavar is, ami gyakran társul a diszhez.

Nem vagyok gyógypedagógus, csak apro hozzászolás: attól is függ, mikor kezdtétek a terápiát.

Meglátásom szerint a nagymozgások mellett a testérintő ölbéli játékok szerepe sem elhanyagolhato: a taktilis (érintés) inger, az érzelmi biztonság és a nagymozgások együttesen alapvetőek -többek kozott- a finommozgások fejlesztéséhez.

Ettől függetlenül közvetlenül is fejleszthetőek a finommozgások kisgyermekkorban: léteznek célzott játékos feladatok erre nézve, pl. pont-összekötősdi (ha tud 20-ig számolni, akkor számozott pontok összekötése által megjelenő ábrák is szóba jöhetnek) ; papirra rajzolj egy 5 centi átmérőjű kört, tollheggyel kelljen beletalálnia, minél inkább megközelitve a körközéppontot, stb.

Messzemenő következtetést ne vonj le, erre ügylj, kérlek. Pl. jól rajzoló 5 éveseknél természetes, sőt, pozitiv életkori sajátosság, hogy gyakorta különálló részekként rajzolják meg a tárgy részleteit, pl. "lebeg" az auto a kerekei felett, vagy pl. rés látható a karok és a test között az ember rajzán, stb. Szaknyelven intellektuális realizmusnak hívják, azaz magyarán nem arra törekszik az ovis, h azt rajzolja, amit lát, hanem amit TUD arról (ismeret/értelmi-megvalósitásként forditható) ; tehát ábrázolásmódjuk művészetszemléletű, nem fotórealisztikus; utóbbira az igény inkább 6-7 évesen kezd megjelenni a picurok többsége esetén.

Javasolt ölbéli játékok közül példa:

"itt a pislogója" (érzékszervek érintése, megnevezéssel, végül a "nyulacska" megcsiklandozza) ;

"kerekecske-gombocska", stb.

Az előzőt írtam, megláttam utólagos kommentedet, arról annyit, határeset. Ugyanis ha 3. szülinap táján a gyermek párszavas, nyelvtanilag nagyjábol helyes tőmondatokat mondd, akkor nincs baj, függetlenül attol, mikor kezdett el gügyögni, szavakat mondikázni. Azért nincs ok aggodalomra ez esetben sem, mert minden gyermek tudati berendezkedése, tudatalattija más és más sorrendben helyez hangsúlyt a fő fejlődési irányokra: van, aki előbb kezd járni, mint az átlag, de később kezd beszélni, van, aki forditva, valamint aki a szobatisztasággal csúszik a 4. szülinapjáig, általában az átlagnál hamarabb alkotott tőmondatokat, és/vagy hamarabb kezdett járni.

Vedd figyelembe, kérlek, azt is ,hogy a helyes kiejtés nem várható el kb. a 6. szülinapig, ugyanakkor gyanu esetén logopédushoz kell fordulni, ha már legalább 4 éves a gyermek. Az "R" hangot tilos erőltetni, és ÖNMAGÁBAN VÉVE nem jelez gondot a raccsolás, egy logopédus szakszerűen kifejti, miért, jómagam mindössze felületes rálátással bírok logopédiai kérdésekre.

Tehát a kérdés az: a 3. szülinapján hogy' állt a beszédfejlődése? Nézd, ha 2.5 évesen épp csak mondikált szavakat, "simán" beérhette az átlagot a 3. szülinapján.

Tudni kell -megnyugtatásodra mondom-, hogy már a magzat is hall, sőt, tanulja az anyanyelvét! Ennek ellenére amig úgy érzi a megszülelett lurkó, hogy ki tudja fejezni magát némán, ill. metakommunikácioval (gesztusok, dallam, affektálás, mimika, hanglejtés stb), illetőleg ezen felül minimális szóhasználattal, addig nem jellemző ,h beszélni szeretne a gyermek (pláne, ha kisfiú), ÁM DE ÉRTENI SOK MINDENT ÉRT MÁR! Egy csecsemő remekül érti a legtöbb hozzá intézett tőmondatot, amelyek az ő tapasztalatvilágán belülre esnek!

Az anyanyelv kivitelezése, azaz a beszéd, amit "komótosan" ütemeznek be a gyermekek. :) A befogadás, azaz értése jóval megelőzi azt, időbelileg.