Kissé vadócabb gyerekek anyukái, ti hogy kezelitek ezeket a helyzeteket?

lehet félreértettem a kérdést:)

szóval ha az enyém vadóc,akkor mindenképp rászólok és próbálom megmagyarázni neki,hogy nem szabad és ez rossz dolog!!!A lányom egyébként csendesebb "jobb"gyerek a fiam viszont a "vadócba" tartozik:(

Szia.

Sajnos az én kisfiam is eléggé temperamentumos gyermek.Igaz még csak másfél éves,de vannak vele egykorú barátai.Ő nagyon szereti megszerezni mások játékát,és ha nem kapja meg akkor,képes magát a földre dobni.Ezt elnézem nem érdekel a gyötrődése,de ha a másik gyerkőccel nagyon durvul,elveszem tőle és vissza adom a játékot,vagy mást..Az azt követő hisztisorozatnál,már kiabálok vele,sőt kap a pelusra is.Igyekszem kordában tartani őt és tényleg úgy gondolom,hogy inkább most egy két nyakleves,mint később teljesen kezelhetetlenné váljon.Bár mi kis közösség vagyunk,így ismerjük egymás gyerekének a viselkedését gyakran összejárunk,mi nem cikizzük egymást a nevelésben,maximálisan támogatjuk a másik anyukát.Ez fontos,mert sokan akik közösségbe viszik a gyereküket,ilyen esetben inkább nyelnek és haza mennek,mert nyílvánosan nem mernek kiakadni a gyerekre,mert akkor mit szól a többi szülő.Nálunk nincs ilyen szerencsére.

Az én fiam (szintén két és fél éves) ugyanilyen. Ha épp olyan kedve van, fellök más gyerekeket, vagy elveszi a játékukat. Az elvett játékot mindig visszaadatom vele, ha nem akarja, akkor kiveszem a kezéből és én adom vissza. Ha látom hogy el akar lökni valakit, vagy odacsapni, akkor fogom és "visszarántom". Ha nem voltam elég gyors, akkor elnézést kérek és közlöm a gyerekkel, hogy "nem szabad". Egy-két ilyen eset után mindig mondom, hogy "Még egyszer ellöksz / megütsz stb. valakit, akkor hazamegyünk." És ha tényleg ilyen van. akkor megyünk haza.

Viszont igazából nem vagyok dühös a gyerekre. Egész egyszerűen pici és nem fogja, hogy ez "rossz". Van egy gyerekpszcihlógus ismerősöm, ő mondta hogy a heves vérmérsékletű gyerekek így (is) ismerkednek a világgal. Kíváncsiak arra, hogy mi történik, ha ő egyszer odaüt, vagy fellök valakit.

Nekem inkább abból van elegem, hogy a szőke, szelíd tipikus "jógyerekek" (főleg lányok) anyukái hogy reagálják le a dolgot. Volt olyan, hogy a gyerek csak annyit tett, hogy egy kislány szemébe húzta annak a sapkáját. A kislány húszperces sírógörcsöt kapott az esettől, anyuka meg nekem támadt, hogy nem nevelem a gyerekemet és milyen agresszív, biztos tőlem tanulta. Persze ez szélsőséges eset volt, de sokszor látom, hogy más természetű gyerekek anyukát teljesen fel vannak háborodva, és nyilvánvalóan azt képzelik, hogy az én gyerekem abnormális és valószínűleg szíjjal verik otthon, vagy valami hasonló hogy ilyen lett. Ez eleinte bántott, de most már nem érdekelnek az ilyenek.

Kicsit magamra vettem a kérdést, én amásik oldalon állok, szőke, igaz kisfiam van, aki egy kis nyámnyila:)

Én megtanultam kezelni a helyzetet, ha bőg, hadd bőgjön, egyszer majd csak megtanulja, h nem vezet semmire.

Most olyanokról beszélek, h elveszik a lapátját, erre kijön a homokozóból, és sír nekem.

Ha kérdezem, h miért nem veszi vissza, csak ingatja a fejét.

Azt viszont rendkívül nem szeretem, amikor jön az anyuka, és lehordja a sárga földig a másik imposztort, h miért vetted el, nézd szegényt, h sír, add vissza...

Csak azért írtam ezt le, mert mindkét oldal küzd ám, te a virgonc fiad miatt, én meg a tejbetök fiam miatt:)

A lányom 3 éves, ovis vegyes csoportban a legkisebb. Nemrég kezdett el csapkodni, lökdösődni, kizárólag kisebbekkel. Nyilván őt is csépelik az oviban.

Ha ilyet tapasztalok, leültetem büntibe 3 percre. Nem ordítok, de azért mérgesen és határozottan beszélek vele. Belül állatira kiakaszt ez az egész egyébként. És utána is sűrűn mondogatom neki, hogy nagyon szégyelltem magam miatta és szomorú vagyok - és ez igaz is. Ja és játszóra indulás előtt előre tisztázzuk, hogy akkor indulunk el, ha nem lökdösődik.

Nem durván csinálja egyébként, csak jelzésértékkel, egy egy picikének az is elég...

Ami a fordított helyzetet illeti: sose az zavar, ha egy gyerek mondjuk olyat tesz, amit nem kéne, hanem ha a szülő nem reagál erre megfelelő módon.