Egyedülálló anyukák! Mi a legnehezebb dolog a gyereknevelésben, ha nincs társad?

Szia.

Én férjnél vagyok,de azt hiszem a legnehezebb az lenne,hogy magamra lennék utalva mindenben.Ha beteg a gyerek,nyűgös,fél,csak én lennék vígasznak és megnyugtatásnak,miközben engem nem vígasztalna és nyugtatna senki sem,ebből fakadóan a magány lenne az amitől tartanék,sőt egyenesen rémisztő lenne.

Van férjem, de ha külföldre utazik, akkor egyedül vagyok a gyerkőccel.

A legnehezebb benne, hogy minden felelősség, gond az enyém. Minden az én vállamon van, mindig készen kell állni, mindent nekem kell megoldani, ha totál kimerülök, akkor nincs az, hogy apa elviszi sétálni egy kicsit.

Őszintén csodálom azt, aki egyedül neveli a pici gyerekét (a nagyot is), mert olyankor még az sincs, hogy esetleg valaki más kel fel éjszaka ellenőrizni a kicsit, vagy dajkálja, amíg eszel vagy wc-re mész.

Már nem vagyok egyedül, de 4 évig egyedül neveltem az ikerpáromat.

Az volt a legnehezebb nekem, hogy megoldjam a 2 gyerek 2 külön suliba való szállítását, időbe beérni és értük menni, stb.

Egyik sérült, ezért kellett 2 felé szaladgálnom. Volt autóm, 6 órában dolgoztam, de még így sem fért bele minden az időmben. 2 évig segített egy néni, az egészségeset hazavitte a suliból és otthon megvártak minket.

Szerintem ez egészséges gyerekeknél is ugyanúgy probléma lehet.

A többi dolog kialakul, bevásárlás, főzés megy egyedül is.

Szia én egyedül nevelem a kislányomat születése óta, már elmúlt három éves. Én ezt szoktam meg, sosem volt mellettem senki, így nem tudom, milyen az, ha a gondokon, felelősségen ketten osztoznak.

Én azt mondom, mindent meg lehet oldani egyedül is, tán a legkellemetlenebb az a szitu volt, mikor éjszaka hányásra kelt a gyerek, és az ágy áthúzás és hányástakarításos résznél a küszöbön ordított szegénykém, mert azt akarta, hogy dajkáljam. (Két év körüli volt ekkor)

7-15:20ig dolgozom, negyed hétre viszem oviba, aztán rongyolok dolgozni (autóm szerencsére van), majd munkából vissza az oviba.

Kislányom szépen megtanult egyedül játszani, amíg takarítok, meg főzök. Az esték meg az enyémek lefekvés után, olyankor olvasok, meg halálra unom magam társ híján :)

Amiben nekem könnyebb, mint más anyukáknak egyedül: van egy biztos állásom, irodai, nem keresek rosszul, van ünnepnap, szabad hétvége. Az apukával a viszony jó, anyagilag támogat. A szüleim közel laknak, ha bármi volt, jöttek akár éjjel is (pl elromlott a lázmérő egy 40fokos lázas betegségnél).

Nem olyan ijesztő, hidd el, légy talpraesett, ha a kapcsolatotok tényleg olyan rossz, az ne tartson vissza, hogy a gyereknevelés nehéz egyedül. Nehéz, de nem megoldhatatlan!

üdv a klubban.ha most se segít a férjed,akkor megfogod oldani egyedül is.

az én férjem egy morzsát nem tesz arrébb,úgyhogy olyan mintha nem is lenne,vagyis plusz munka az ő mocskát is takarítani.

nekem már az a jobb ha nincs itthon,nagyjából mindent megoldunk a lányommal,2.5 éves,igaz kimerülök,

akkor van kicsi kb 1-2 havonta ha megyünk a mamához,akkor átveszi a gyerek figyelést,nem egy helyen lakunk anyuékkal.

tehát én ha nincs itthon a férjem jobban ellátom a dolgaimat mint ha itthon van,lehet neked is jobban menni fog mint így.