A rossz gyerekek erősebb személyiségek? Milyen felnőttekké válnak a jó és rossz gyerekek?

Szerintem ez hülyeség. Változik az ember az idő folyamán.

Én 8-12 éves koromban nagyon elven rossz voltam, kamaszkoromba pedig teljesen nyugodt lettem. Tanulásban is szintén, nagyot változtam. Általánost nagyon nem szeretem, most meg 23 évesen még mindig egyetemre járok.

Kérdés az,hogy mi számít "jó" és "rossz" gyereknek.Szerintem ezt így nem lehet kijelenteni kategórikusan.Talán a toleranciaküszöbük lesz másabb,másképpen fognak lereagálni dolgokat.Míg az egyik hevesebben ,a másik nyugodtabban.

De életük során változhatnak és lehet szöges ellentétei lesznek gyermekkori önmaguknak.Szerintem nincs összefüggés a kettő között.

igen, az a kérdés mit értünk rossz gyerek alatt. Mert pl.barátnőmnek van egy totál visszafogott, csendes, szófogadó kis mimóza lánya. Neki az a gyerek is "rossz" aki kísérletező, eleven, mozgékony vagy nyughatatlan. Számomra ez nem rossz gyerek kategória. És ebből a típusból nagyon jó kisülhet hiszen ha mindig mindenki csak azt merné kipróbálni amit anyu enged meg amikor ott állnak a háta mögött közvetlen-unalmas lenne a világ és az élet. És épp az ilyen emberek tudnak (persze megfelelő érzelmi érettséggel, empátiával) nagy vezetők, újítók, nagy teljesítményeket elérő emberek.

Az egy másik kategória amikor egy gyerekre minden rá van hagyva következetlenséggel és hibásan értelmezett liberalizmussal így az neveletlen, másokat figyelmen kívül hagyó, kegyetlenkedő kis szörnyeteg lesz.

Számomra pl. ez a rossz gyerek kategória inkább.

Hogy az ilyen emberekből mi lesz, nem tudom.

Amúgy meg fordítottjára is fordulhat a nagy jóság, volt egy barátnőm, aki egyke volt, mindent megkapott, mégse szállt el tőle kicsiként, állandó megfelelési kényszere volt, tökéletes gyereke akart lenni a szüleinek, csendes, rendes, kitűnő tanuló volt általánosban, gimiben, egyetem első évében, aztán egyszercsak kifordult magából és mindent megcsinált amit fiatal korában kellett volna vagy gyerekként. Lázadt, lezüllött, költekezett, ágyba bújt mindenkivel, abortuszra ment, drogokhoz nyúlt.

Én azt mondom, inkább egy kis időben "rosszalkodás" mint hogy a fene nagy jóság visszaüssön.

Ahogy előttem írták, előbb definiálnunk kéne a rosszaság fogalmát a gyerekeknél, hiszen ők nem gépek, amelyeknél egyértelmű, hogy ha beakad egy bizgentyű, és nem működik, akkor „rossz”. :)

Node, addig is: ha a rosszaság alatt azt érted, hogy egy gyerek nem simul bele teljesen a normákba, nem „használat előtt felrázandó” gyerek (hogy Vekerdy szavaival éljek), aki mindig pontosan követi a szabályokat, első szóra ugrik, ha egy felnőtt mond neki valamit stb., hanem van saját véleménye, és ki mer állni érte, vannak ötletei, amelyeket meg szeretne valósítani, nos, akkor én ismerek olyan felnőttet, aki gyerekként „rossz” volt, fenyegették is az iskolában, hogy kirúgják. A helyzet azért érdekes, mert nem úgy volt rossz, hogy bárkit is bántott volna, az igazságérzete volt fejlett, és volt bátorsága szembeszállni a tanítókkal, ha azoknak nem volt igazuk – és nagyon jó ember lett belőle.

Ugyanakkor, én pl. „jó gyerek” voltam (ha jól sejtem, mit értesz ezalatt): csöndes, jó tanuló, jól igazodó kislány… és szerintem belőlem sem lett rossz ember.

Azonban a mai napig tele vagyok gátlásokkal… ami a „rossz” gyerekből lett ismerősömre nem jellemző. Nem gátlástalan ő sem, csak egészségesebb az énképe.