Más is be szokott fásulni a gyereknevelésbe?

szia ne mondj ilyen badarságokat! Biztos ami tőled telik mindent megteszel,ilyen mindenkivel van aki meg nem ezt mondja az jó nagyot hazudik.Attól mert anyák vagyunk nem kell mindig 100% nyújtani,biztos azért érzed így mert ott van a pocaklakó a hasadban és azért már 6dik hótól már nem egyszerű jönnek a hormonok,játszasz a gondolattal milyen lesz két gyerek mikor még néha az ember egyel sem bír....

Ott a háztartás minden olyan egyforma mindennap ugyan a fel keléstől a lefekvésig.Én a helyedbe a picit lepasszolnám anyuékhoz apával meg még elmennék egyet utoljára táncolni,pizzázni... én míg jó az idő biztos minden héten kirándulnék itt egy kis szalonna sütés,ott egy kis városnézés,hogy egy kicsit kizökkenj ebből a mindennapokból.De én mondjuk apának is szólnék hogy képbe legyen hogy nem érzed magadat jól az érzelmek terén ha jó fej még kapsz két vigasztaló puszit is! Fel a fejjel

Ha meglesz a 2. gyerkőc, keress valami hobbit, mert egy picivel és egy kicsivel otthon meg lehet kattanni.

Én a második születése után elmentem hastáncolni, és még egy DVD forgatásán is részt vettem. Igaz, jobban rejtegetem mintha egy pornóban szerepeltem volna, de akkor és ott kellett a lelkemnek, hogy sminkelnek, hogy felvétel van és nincs a közelemben gyerek. Akkor volt egy időszak, amikor recepteket vagdostam ki újságból és szakácskönyvet csináltam amikor a gyerekek lefeküdtek. Tudom, hogy hülyeség, mondták hogy miért nem fekszem le én is aludni, de nekem akkor is kellett.... aztán dekopázsolni kezdtem. A barátnőm gobleinezett amikor az ő gyerekei aludtak. Szóval kell valami, még ha hülyeségnek vagy értelmetlennek tűnik is, de ami csak a te világod, szereted és másra koncentrálsz nem a gyerekre. Tök mindegy, hogy mi ez, hawaii hulahula-tánctanfolyam vagy kosárfonás, csak el tudj benne merülni.

Én is így voltam ám. Csak nekem nemrég jött, amikor 4 és 2 évesek voltak. Egyszerűen "kevés"-nek éreztem a napot, magamat. Pedig van dolgom elég, semmire se jut időm. Már hülyének éreztem magam, hogy mi a fenét akarok, hisz még egy filmet megnézni sincs időm. De mégis lehangolt voltam, befásult. Rájöttem, hogy bennem van még valami, aminek nem tudok itthon teret adni.

Így hirtelen felindulásból vettem jó sok haszonállatot, többfélét. Ezer dolog van velük, de már hajt egy másirányú cél....és ez tök jó. Meg pályázatokat próbálok keresgélni, írogatni, hátha egy saját vállalkozásba belekezdhetnénk.

Gyerekeimet imádom, értük élek, de kellett valami más is. Most úgy érzem eltűnt belőlem ez a lehangoltság. Pont ugyanezt éreztem mint te.

18 hónapos a fiam! Minden áldottnap egyedül vagyok,zéró szabadidővel, esélyem nincs rá hogy hobbikat találjak ki magamnak és kimozduljak mert nincs kire hagynom..férjem hetente egyszer tud itthon lenni de az se egésznap hanem csak kb délután 4 től..ugyhogy épp tegnap mikor hazajött valamin bekattantam és elbőgtem magam..mert ő fáradt volt vagy mi..felhuztam magam és kiakadtam...befásultnak érzem magam...imádom a fiam az életemnél jobban de engem nem elégit ki ez az itthonlét..Ja a közelünkben még kisgyerekes családok sincsenek..nyugodt helyet kerestünk erre egy faluban élünk ahol mindenki 60 és a halál közt jár... Esetleg Nekem is van egy jó tanács?

Néha szeretnék második babát..de aztán elmegy a kedvem..nem tudom..Értem mit érzel! Nem vagy egyedül..de ettől még nem hiszem hogy nem vagyunk anyának valók..maxnem az az otthonülős tipusok vagyunk..