5 éves kisfiam nagyon nehezen tanul újat. Hisztizik, hogy neki ez nehéz, ő ezt nem tudja. Pedig tudná, csak meg sem próbálja. Miért?
Teljesen egészséges és értelmes gyermek. Mégis hihetetlen küzdelmes megtanítani őt olyan dolgokra, amik más gyerekek számára már régen természetes. Biciklizés, rajzolás, cipőfűzés...
Biciklizés: két éve vettem meg neki az első kerékpárt, azóta már a másodikat is, de képtelen voltam megtanítani. Pedig minden fortélyt felhasználtam. Ott bukott el a dolog, hogy megmakacsolta magát, hogy márpedig ő ezt nem tudja és nem is volt hajlandó még próbálkozni sem.
Az utcában lakó idős bácsi sokáig nézte a szenvedésemet, majd átvette az irányítást. Egy óráig küzdött vele türelmesen teljesen hasztalanul, majd lekevert neki több pofont és leüvöltötte a fejét (felhatalmaztam rá)...láss csodát egy óra múlva úgy jöttek vissza, hogy "nézd anyu tudok egyedül biciklizni!" Azóta úgy teker, mintha a tour-ra készülne.
Rajzolás: megfogni sem hajlandó a ceruzát/zsírkrétát/filcet/ecsetet, mondván, hogy ő nem tud rajzolni. Pedig tud, két éve még szépen lerajzolta az első ovis jelét a fát (törzzsel, lombbal, gyümölccsel). Leülök vele, előveszünk minden készletet noszogatom, én rajzolok, bíztatom etc... de semmi, meg sem próbálja. Ha már felmérgesedem és nagyon kikelek magamból, akkor krokodilkönnyekkel kezébe vesz egy ceruzát, csinál vele egy kriksz-krakszot és közli, hogy látod, nekem ez nem megy, ez nehéz...
Cipőfűzés ugyanez. Rajtam kívül a nagypapa, a nagybácsi, a kis barátnő anyukája, az óvónő, a dajka próbálta már mindenféleképpen tanítani neki, siker nélkül. 1 perc után elkezd sírni, hogy ez nehéz, ez nem megy és még próbálkozni sem hajlandó.
Hibás vagyok, mert nagyon elkényeztettem. Mindig megcsináltam neki mindent, mindig minden másodpercben mellette voltam és legtöbbször az volt, amit ő akart. Egy babánál úgy éreztem ez a normális. Most kisfiúként viszont már változni kéne a dolgoknak. De ez egy patthelyzet.
Ha így haladunk nagy gáz lesz... :(
válasza:Az a baj,hogy természetesnek vetted, (és ő is),hogy mindent te csinálsz meg helyette. Nem nevelted önáééóságra. Sok szülő esik ebbe a hibába.
Most már nagyon nehéz lesz önállónak lennie.
Talán segít,ha nem játszol,rajzolsz vele. Hagyod,hogy azzal játsszon.amivel akar. Ha hisztizik,arról nem veszel tudomást. Ha azt mondja,hogy "ezt nem tudom",akkor mond neki,hogy csak azért,mert nem is akarod és hagyd magára.
Hetekbe telhet,mire rászokik,hogy egyedül oldja meg a dolgokat.
válasza:miből gondolod,hogy ezek kötelező egy 5 évesnek?
Biciklizni elég nehéz megtanulni,az tény hogy akarat is kell hozzá,de egyensúly érzék is,és ha az nincs akkor elég nehéz,hamar elmehet a kedv,rajzolni nem minden gyerek szeret,és cipőfűzőt bekötni se kell 5 évesen kötelezően.az én fiam is ilyen,ha valamit nem akar,sirni kezd hogy ő ezt nem tudja,ezért érdekelté kell tenni őket,nem erőszakkal,hanem okossággal,a pofon meg végképp nem megoldás.viszont igen te is hibás vagy,irod is az egyik hibád,"kisfiúként",tudatosítsd benne hogy nagyfiú és tőle fognak tanulni a kicsik ő lesz a nagy okos,ügyes nagyfiú.ezt naponta rengetegszer rengeteg alakalomként mond neki,és éreztesd is vele,hogy milyen okos nagy.ne csinálj neki kötelező feladatotokat,hanem csináld te és hagyd hogy ő is akarjon alkotni,csinálja azt amit tud és dicsérd abban meg őt,hogy legyen sok önbizalma igy az újabb feladatok is menni fognak.
Köszönöm a válaszokat.
A dícséretet is túlzásba vittem. Most már mindenért követeli, hogy dícsérjem meg (naponta 30x, minden mozdulatért elismerést vár). Erről is le akarom már szoktatni.
Hónapokkal ezelőtt változtattam egyébként már és nagyon sok mindent nem csinálok meg helyette, de csak a hisztiig jutunk el, az önálló cselekvésig nem nagyon.
Biciklizni meg kellett már tanulnia, mert már nem fér mögém, a hátsó ülésbe én már nem fogom tudni szeptembertől máshogy oviba vinni, csak úgy, ha maga teker. De ez szerencsére megoldódott. (és ilyenkor úgy érzem, nem olyan ördögtől való az a jószándékú pofon...)
Cipőt kötni is meg KELL tanulnia, mert előírás az oviban, hogy ne tépőzáras, hanem fűzős cipőben menjen.
A nem rajzolás engem idegesít nagyon....mert nem nagy művészt akarok belőle, éppen csak itt van az ideje, hogy a ceruzafogást gyakorolja, hogy fejlődjön a kézügyessége, mert hogy fog így az iskolában írni tanulni?
De ugyanez van az úszás, a korcsolyázás, a labdázás terén is. Ezeket azért nem írtam, mert ezek tényleg csak plusszok lennének, el vagyunk nélküle, nem a muszáj megtanulnia kategória.
Amit szeret az nagyon egysíkú. Egyrészt szeret beszélni. Állandóan csak beszél és beszél. Szinte ez az egyetlen, amit örömmel csinál.
válasza:"Az utcában lakó idős bácsi sokáig nézte a szenvedésemet, majd átvette az irányítást. Egy óráig küzdött vele türelmesen teljesen hasztalanul, majd lekevert neki több pofont és leüvöltötte a fejét (felhatalmaztam rá)."
EZ azért kicsit durva... Ez azért nem egyenlő azzal, ha rácsapsz a kezére mert a konnektorba nyúlkál.
HA az én gyerekemet pofozná fel valaki, mert nem tud valamit, eltörném a kezét, nem még fel is hatalmaznám rá!
Ezzel csak azt tanulja meg, hogy bántják, ha ügyetlenkedik.
És akkor mi van, ha nem tud biciklizni? Majd ha a haverok lemennek bicajozni a térre, megtanulja, ha velük akar menni. Cipőből meg lehet kapni tépőzárasat is.
Eleinte nagyon elkényezetted, most meg hirtelen azt akarod, hogy mindent megtanuljon 2 perc alatt, amit eddig Te megcsináltál helyette.
Adj neki időt. Ahogy idősödik, úgy lesz neki ciki, ha valamit nem tud. Az lesz csak az igazi inspiráció, nem a pofon.
Azért az 5 éves még csak óvodás. Ne a többi gyerek legyen a mérce.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!