Kb két év korkülönbséggel szülők, hogyan készítettétek fel a gyermeketeket a testvér érkezésére?

Sokat beszélgettünk róla, és a Sehány éves kislány c könyvet meséltem el neki kb minden nap a saját szavaimmal átköltve és leegyszerűsítve.

*****

Az ő szobáját kapta meg a pici, így 4 hónappal korábban át lett költöztetve a "nagylányosba", hogy legyen ideje megszokni.

Nagyon várta, de azért így sem volt egyszerű a dolog.

Nálunk nem egész másfél év van a 2gyerkőc között..

kisfiam a nagyobb ő most lesz 4éves...

Semmi extrát nem vetettem be...

Látta,és beszélgettünk róla hogy a pici a hasamban van..simogatta..rendezgettük a gyerekruhákat..vettünk ezt-azt..mondtam ez a tied ez a babáé..mire megszületett..már tudta mi a helyzet..nagyon okosak egyébként..még a cumiját is odaadta..mert mondtuk ő a nagy...és a picik cumiznak csak...na jó alváshoz vissza kérte:-)

nagyon sokat segített..a kórházba mikor bejöttek nem is érdekelte..menni akart..de mikor hazajöttünk minden várakozásomat felülmúlta,puszilta,és alig engedett valakit hozzá,mert a mienk:-)

szeretik egymást,büszke a kis hugira,ha megyünk valahová mindenkinek elmondja hogy Ő a hugija,mindent megmutat neki..és már már akár 1 órát is eljátszanak civakodás nélkül:-)

Tervben a 3.baba,és mind a 2en mutogatják a tvben és az utcn ha babát látnak..kisfiamat ha kérdezem csakis 10ből 9szer kislányt szeretne..

Szerintem beszélgetni kell vele mondani hogy milyen lesz ha a pici is megszületik,mikben segíthet,aztán majd együtt játszanak...szeretni fogja....

Szia!

Az 1. és a 2. gyerekem között 22 hónap van, a 2. és a 3. gyerekem között 23 hónap lesz (34 hetes vagyok).

Amikor a 2.babát vártam, az 1.nek sokat meséltem róla, hogy baba nő a pocakomban, majd itt lesz velünk, blabla, de hát sokat nem fogott fel belőle, hiszen pici volt még ő is. Amikor megszületett, akkor bejöttek hozzánk apával a kórházba, ez nagyon jól esett neki, hiszen előtte soha nem volt nélkülem. Otthon aranyos volt nagyon, soha nem bántotta a picit, segített pelenkázni, ő is szoptatta a babáit. De én mindig inkább a naggyal foglalkoztam, nem szorítottam őt háttérbe, így a féltékenység is elmaradt. Pl sokat mentünk ketten sétálni, amikor a férjem hazajött a munkából. Ő vigyázott addig a picire (szoptatástól szoptatásig).

Most ugye lassan szülök megint, a 2. most 22 hós, a nagy 3,5 éves. A pici újfent nem nagyon fogja fel, persze mondogatja, hogy baba baba és mutogat a pocakomra, de inkább a 3,5 évesem aki igazán felfogja ezt.

Gondolok ugyanúgy fogok csinálni megint mindent.

A lényeg végül is az, hogy ne fordíts hátat a nagytesónak, foglalkozz vele többet. Ne mondj olyat, hogy most nem érek rá, mert a picivel kell ezt vagy azt csinálni. Mondj annyit, hogy pár perc és jövök, szóval soha ne fogd a bajodat a picire. Menjetek el ketten is néhanapján.

Ha jöttek vendégek, kértem őket, hogy előbb a naggyal foglalkozzanak, csak utána nézzék meg a picit. Egy újszülöttel úgyse sokat lehet kezdeni, míg egy 2 évessel milyen jókat lehet játszani.

Nem engedtem, hogy agyondicsérjék az újszülöttet (szintén amiatt, hogy neki úgyis mindegy... de a nagynak nem mindegy)

Most ennyi jutott eszembe, remélem tudtam segíteni.

Ja egyébként Anna Peti Gergő sorozat, egész jól ír a testvérek születéséről, bár egy 2 évesnek ez még korai...

Ja igen, nálunk külön aludtak az elején.