Mennyire szegitek meg a párotok tiltásait a gyerekre nézve?

10-es vagyok. Az utolsó kommented még nem olvastam amikor írtam az én hozzászólásomat. Amit még hozzátennék, hogy a közértes dolognál meg a férjed hibázik nem kicsit, ott viszont neki kell azt megértenie, hogy nincs édesség. Nem tudom azért nincs egyébként mert anyagilag nem fér bele vagy egyszerűen nem akarjátok tömni édességgel. Nálunk anyagilag belefér, hogy mondjuk valamit kapjon egy-egy vásárlás alkalmával, így én próbálok lavírozni, hogy nem csoki, nem nyalóka, hanem mondjuk müzliszelet vagy kubu, vagy gyümölcspüré ami azért nem annyira egészségtelen. De nyilván, ha anyagilag nem fér bele, akkor meg kell értetni apával, hogy nem és kész.

Mi maximalisan osszedolgozunk a ferjemmel.

A gyereknevelés akkor jó ha következetes és együttműködök.ha az apa megkegyelmezte és te ennek ellenére engedsz a gyerek megtanulja hogy tök mindegy mit mond az egyik szülő a másik úgyis enned.tehát nem lesz visszatartóerő, az lesz amit a gyerek szeretne.apukával leed kell ülni és megbeszélni a dolgokat hogy mindig legyetek következetesek.

15-ös vagyok.megfegyelmezte a megkegyelmezte helyett. :) bocs elírtam.

Lehet ám a gyerekkel is üzletelni.. Pl. kapsz egy rágót, ha veszünk joghurtot és megeszed. Ebben semmi rossz nincs és még apával se kell összeveszni. A többiek mindent jól mondtak, tilos a szülőknek egymással látványosan harcolni , a gyerek tudtával, a gyerek előtt. Beszéljétek meg este, mikor nem hallja és mindketten ahhoz tartsátok magatokat. Ez nem egymás közti hatalmi harc, játszma, amihez a gyerek csak egy eszköz, ez róla szól, nem rólatok.

Nálunk alapszabály, hogy apa és anya egységes. Ha egyik nem enged, nem enged a másik sem. Mivel férjem rengeteget dolgozik, és én vagyok a két éves fiunkkal, ezért azt szoktam, csinálni, ha felállítok egy új szabályt, szólok a páromnak is, hogy képben legyen. Eddig bevált ez a módszer. Ha esetleg olyanért szól rá, amit én megengedtem, akkor megsúgom neki, hogy a gyerek ne hallja. Ő meg helyesbít, elismeri, hogy tévedett. Ez fordítva is működik. Nem baj, ha a szülők nem tévedhetetlenek, jó ha azt látja a gyerek, hogy néha mi is hibázunk, de elismerjük, és helyrehozzuk. Ez jó példa. Persze, ez csak ritkán fordul elő, mert az, ha néha hibázik a szülő rendben van, de ha folyton önmagának mond ellent, az már nem. Ha olyat tesz a férjem, amit nem helyeslek, nem szegülök ellen, nem oktatom ki a gyerek előtt. Ha a fiunk alszik, akkor beszéljük meg. Szerintem összezavarja, ha apa nem enged valamit, akkor anya megengedi. Nagyon okosak a gyerekek, korán megtanulják, hogy ki lehet játszani a szülőket egymás ellen, ha engedik. Nálunk mondjuk a nem mehetsz a játszótérre büntetés nem játszik. Ha rosszat tesz a fiunk le kell ülnie az ágyra pár percre, mondjuk, míg kiteregetek, és elgondolkodni azon amit tett. Meg hallgathatja a szentbeszédet. Arra figyelek, hogy pontosan felmérje, meddig kell ott ülnie. PL: Nem azt mondom, hogy 5 percre, mert kétévesen dunsztja sincs arról mi az az öt perc, hanem addig, míg elmosogatok.

19-es vagyok. A közértes témában nem tartom helyesnek a férjed döntését. Bár nekünk is belefér anyagilag, de nem szoktatom rá a gyereket, hogy minden nap, mikor boltba megyünk külön kapjon valamit. Nem édességpárti, Kubu-t imádja, de napi szinten 1 üveg kicsit sok. Ő most úgy van vele, hogy a tejcsit, vajkrémet, felvágottat, amiket szeret betudja annak, hogy ő kapja, csak ad belőle nekünk is. A KUBU-t szokta kérni, de azt hetente 1-2 alkalommal kap, máskor meg elmondom neki, hogy mindig nem lehet. Persze Ő még csak két éves, kíváncsi vagyok, ezt hogy tolerálja majd később.