Az normális, ha egy 2.5 éves gyerek állandóan rohan, szalad, ugrál, beszél folyamatosan! , és soha nem fárad el? És egy dologra max 5 percig tud figyelni?

Elég ismerősek a "tünetek". Nézz utána, mi a figyelemzavaros hiperaktivitás.

Olvass róla sokat, és keress olyan könyveket, ahol nevelési tippeket is kapsz. Nagy segítség lehet olyan szülő, akinek van hiperaktív figyelemzavaros gyereke, és gyakorlatban bevált tippeket tud adni.

Nagyon-nagyon-nagyon nagy szerencsével találhatsz olyan gyerekpszichiátert, aki elvállalja, hogy megvizsgálja, és kideríti, mi újság. Az a baj, hogy a legtöbb "szakember" ezt a diagnózist csak akkor meri felállítani, ha a gyerek iskolás, és az ottani viselkedésről a tanár is ad véleményt.

Addig még sokszor meg fogod kapni, hogy te vagy a türelmetlen/alkalmatlan/idegbeteg stb, és nincs a gyerekeddel az ég világon semmi baj, csak eleven.

A figyelemzavaros hiperaktív (ADHD-s) gyerek nem beteg, nem fogyatékos, sőt általában okosabbak a többieknél. Az állapota veleszületett, nem te tehetsz róla, és nem tudtad volna megakadályozni. Genetika. (Ebbe még sokszor fogsz kapaszkodni, ha tényleg az.) Nincs mit szégyellned.

Nevelési tanácsadóban is kérhetsz segítséget. Minél előbb kapsz segítséget a nevelésben, annál jobb, és annál kevesebb gond lesz a gyerekkel az oviban/suliban.

Nem hiszek a homeopátiában, de egyetlen tipp mégis bevált: kálium foszforikum és kálcium foszforikum kombinált szedése, három havi kúra. Nem mondom, hogy világmegváltó hatása volt, de tényleg érezhetően könnyebben tudott a gyerek figyelni. Gyerekorvos meg tudja mondani, nektek mennyi kéne belőle, vagy javasolja-e egyáltalán. (Nekünk családterapeuta javasolta, képzett pszichológus, aki sok ilyen és hasonló gyerekkel találkozott már.)

Negyedik vagyok.

Ajjajjj...

Nekem ez most olyan deja vu...

Mint a gyerekem anyja, aki egyértelműen jobban ismeri, mint bárki más: 2,5 évesen már TUDTAM, hogy nem olyan, mint a többiek. Kimerült voltam, fáradt, elkeseredett.

Mindenki azzal jött, hogy ejnye-ejnye, egy egészséges, eleven gyerek ilyen. (Lófa.szt. A többi gyerek akkor miért nem ilyen? Meg gondoltam én még csúnyábbakat is...)

Nagyon jellemző, amit írt a kérdező.

A tévézésre annyit tanácsolnék, hogy korlátozzátok a minimumra!!!

A gyereket a gyorsan villogó, gyorsan váltakozó információk árama köti le. Elég tempósan változnak az események, hogy mire elunná, újra felfigyeljen valamire.

Másrészt a villogás, a hang- és színáradat csak még izgatottabbá teszi a gyereket. Ami akkor jön elő, ha lekapcsolja a tévét anyu.

Egyáltalán nem jó!!!

Kérdeznék:

Mennyire tanul a gyerek a saját hibáiból? Van már kialakult veszélyérzete?

Evésnél, öltözködésnél nem szokott gond lenni? (Pl. válogatós, stb.)