Baj ha egy anya sosem olvas mesét a gyerekének?

háát,az nem is jó szó,hogy baj-inkább csak kár ha ez kimarad,mert a gyerek-szülő kapcsolatnak is jót tesz,és a fantáziájának is jó..

ja,és a szókincse is bővülhet!

és így ő is kedvet kaphat nagyobb korában az olvasáshoz!

de,ha a gyereket egyáltalán nem lehet rábeszélni arra,hogy meghallgassa,akkor nem lehet mit tenni.

legfeljebb pár hónap múlva próbálkozni

Baj bizony!

A mese lelki táplálék, ami elvarázsol! Rendkívül jelentős szerepet tölt be a gyermek érzelmi és értelmi fejlődésében. Különösen a népmesére jellemző, hogy olyan szinten magyarázza el a világ dolgait, amit a gyermek is könnyedén megért. Az életről tanít és érzelmi kapaszkodót nyújt. Mesehallgatás közben fejlődik gyermekünk nyelvi érzéke, figyelme, memóriája, gyarapodik a szókincse. Emellett megtanulja értelmezni a történteket, felismerni az események közötti logikai összefüggéseket.

Jól beszélő, író és olvasó ember abból lesz, aki gyermekként sok mesét hallgathatott, akit kicsi korától hozzászoktattak ahhoz, hogy a szavak nyomán belső képet készítsen. Ezért hasznosabb a személyesen elmondott mese, mint a rajzfilm.

A gyerekeknek nincs feltétlenül ábrákra, leképezésekre szükségük ahhoz, hogy a meséket jobban megértsék.

Még ha szavakkal nem is tudják kifejezni, hogyan is néznek ki a fantáziájukban születő mesefigurák, azok mégis ott élnek bennük. A rajzfilmek egyike sem helyettesíti az élőszóban elmondott mesét.

Nincs olyan fantasztikus grafika, olyan csodálatosan megrajzolt mesefilm, amely pótolni tudná azt, amit a kisgyermek a saját képzeletével átél.

Ne fosszuk meg őt ettől a lelki tápláléktól, inkább adjunk belőle minél többet!!!

Nekem édesanyám soha nem mesélt. :( Pedig így 28 éves fejjel visszagondolva is,annyira jó lett volna. Még most is hiányzik: maga a mese,a rituálé,az egész hangulata,a történetek,MINDEN! Hozzáteszem nincs is meg az a szoros szülő-gyermek kapocs közöttünk; amit én részben ennek is tudok be.Sajnos. Nem tudom miért maradt ez ki, én úgy gondolom talán ő nem tartotta ezt fontosnak.Amolyan felesleges értelmetlen valami lehetett neki,ami baromi unalmas volt a számára.

Már hogy én is édesanya vagyok,még meg sem született a kisfiam,de a mesekönyvek beszerzése az elsők között szerepelt. Én szeretném neki azt a varázslatot,világot és érzést megadni,amitől engem megfosztottak. :(

Ahogy a 3. válaszoló is leírta: abban minden benne van.Akárcsak magamat hallottam volna.

Ez az ő kis csodás világuk,tele fantázia szüleményekkel,kincsekkel.Erre szükségük van. És a későbbi szoros kapcsolat egyik fontos és meghatározó alapja lehet.

Nekem meséltek kiskoromban mindig, és én is folyamatosan próbálkozom mindennap vagy hát néha feladom de tényleg próbálkozom, és az én gyerekeimet egyszerűen alig köti le a mese!! Akármit választok, a divatos meséktől kezdve (bogyó és babóca, anna peti kínomban már) a klasszikusokat 3 kismalac, kiskakas gyémánt félkrajcárja tehát ilyesmik, NEM KÖTI le őket!!! Biztos rosszul olvasok vagy a fene tudja,,,a 3 éves lányom 2 mondat után vándorolni kezd a szobában mindent csinál csak nem hallgatja (onnan tudom hogy közben játszik és beszél magában) a fiam pedig 5 éves ő meg ha kicsit bonyolultabb a szöveg akkor szintén 2 lap után nem figyel, belelapoz ő akar lapozni ha engedem neki akkor IS állandóan lapozgatna belemagyaráz a képekbe tehát a sztori egyáltalán nem köti le.

Félreértés ne essék, nézegetem én velük szívesen hogy beszélgethessenek róla mi is van a képen stb.de ez NEM meseolvasás én úgy gondolom...úgyhogy van ám ilyen is.

Kétéves koruktól mesélek nekik. Szerintem csomó mindent így tanul meg. Mondjuk hogy 10 percig csöndben legyen :) Imádják a meséket, egész könyvet is elmeséltetnek, nemcsak a klasszikus meséket szeretik, hanem a nézegetőseket is, pl. Tesz-Vesz Város. Szerintem jó közös programtól fosztja meg a gyerekét, aki nem mesél.

Én pl. a mondókázást rühelltem, inkább énekeltem nekik, szóval megértem, ha nehezen megy, bele kell jönni a szülőnek is.