Ti beszéltek otthon csúnyán? Kicsúszik a gyerek előtt is?

Szerintem 1-2-szer mindenkinél előfordul. Nem vagyok egy káromkodós típus, de néha nem tudom visszafogni.

Egyébként, ha nem most otthon, akkor 1 év múlva az oviban tanulja meg sajnos. De a legjobb ennek a kivédésére, hogy ha esetleg csúnyán beszél, akkor nem rászólsz, nem reagálsz rá sehogy. Ha azt látja, hogy nincs hatása, akkor nem fogja használni.

Néha sajnos minden akaratom ellenére kicsúszik...

Pár hete például összetörtem egy tányért, és kicsúszott egy -basszus-, majd utána a számra csaptam. Ez annyira tetszett a 21 hónapos fiamnak, hogy azóta mondja, hogyha elesik, vagy leejt valamit, hogy -basszusz- :)))

Persze, előfordult már, hogy kicsúszott a számon olyan, amit nem szerettem volna, de egyébként nem beszélünk csúnyán otthon. Sosem voltam egy folyamatosan cifrán káromkodó alkat, de azért használtam gyermeki fülnek nem való kifejezéseket, és ma is, ha barátokkal vagyok, akkor simán – viszont nagyon érdekes, hogy egyáltalán nem okoz gondot, hogy ezt otthon ne tegyem.

Ismerek olyanokat, akik nem fogják vissza magukat egyébként sem, és a gyerek előtt is folyamatosan elég randa stílusban beszélnek. A gyerekeik nem így beszélnek, viszont ha mérgesek, akkor visszaköszönnek a szülői trágárságok a szájukból.

Azzal nem értek egyet, hogy „majd az oviban úgyis megtanulja” az ilyen stílust, nálunk nem volt ilyen az óvódában, sőt, egyelőre az iskolában sem (alsós gyerek). Persze lehet, hogy más szubkultúrában élünk.

Egyik ebédkreálás alatt volt: a fini szaft a sütőbe belefolyt, és odaégett, én meg amikor megláttam a B+ felkiáltást alkalmaztam. Mi volt egy hétig a sláger a fiamnál? Sajnos pikk pakk felszedik ezeket is a kicsik.

Lányom nem is tudom kitől, mikor hallhatta a qva szót, és neki a hangzása vagy bármi, nagyon tetszett neki és tuvatuvatuva...

De ha jól kezeljük, akkor ha tudja ha nem nem használja a gyerek, "égetve" a családot.