Anyukák ti nem féltek, hogy kis gyereketek az éjszaka közepén átmegy hozzátok, és a frászt hozza rátok?

Volt ra pelda nalunk. A kicsi edesen aludt a kisagyban, a nagy atjott a haloba, es kozolt, hogy o most elmegy az oviba. Mindezt felalomban mondta. En nem attol ijedtem meg, hogy ott termett a semmibol, hanem attol, hogy alvajaro lesz, mert amig a szuleimmel laktam, sokszor elofordult, hogy en is alvajaro voltam.

Olyan ks volt mar, hogy a ferjemmel egyutt nagyon melyen aludtunk, es a fiam ejjel befekudt mellenk az agyba, en meg rafekudtem, es reggel vettuk csak eszre.

Nálunk többször volt ilyen. Amikor kivettük a rácsot, aztán amikor megkapta a gyerekágyat, állandóan kóricált, aztán valahol máshol folytatta az alvást, ahol épp elfeküdt: nappaliban, kanapén, földön, előszobában. Többször is volt, hogy a gyereket kerestük éjszaka közepén. Nagyon para. A legparább, mikor begurult valahogy az ágy alá és frankón percekig nem találtuk.

Az is rossz, ha megáll melletted és megszólal, miközben te épp baromságot álmodsz.

Úgyhogy én inkább azt javaslom, hogy tegyétek vissza a rácsokat, ne tudjon most még önállóan közlekedni, bár nem tudom, hogy mennyi idős a gyereked... Inkább ráérsz ezekkel a parákkal majd akkor, ha már megkapja a rácsos helyett a normális ágyat.

Én abban a percben ébredek, ahogy meghallom a tappancsait a járólapon. :)

De egyszer barátnőm aludt itt, na, rá a frászt hozta a gyerek, mert ott állt az ágy mellett, és nem szólt, csak nézte. Barátnőm meg majdnem sikítófrászt kapott tőle. :D