Nem szeret a gyerekem? Hogyan legyek jobb Anya? Mit csinálok rosszul?

Harminc éves vagyok, egyedül nevelem 11 éves kislányomat. Kiskorától kezdve annyira jó volt, mindenki felkészített, hogy nehéz lesz és lemondásokkal jár majd, de nekem megszínesítette, teljesség tette az életem, rengeteget játszottunk, meséket írtunk, szinte egy varázsvilágban életünk, de ezekre a dolgokra ő már nem vágyik én pedig rájöttem, hogy ösztönszerűen éreztem mire vágyik a kisbabám, a kisgyerekem, de nem tudom mi kéne a "nagylányomnak". Szégyenlem és biztos sok megvetést kapok majd ezért, de szeretem a pillanatokat, mikor kicsit otthon vagyok úgy, hogy ő még nincsen. Ez nagyjából 40 perc. Amikor hazahozom nem nagyon szól hozzám, mindig követelőzik, régen nem zavarta, hogy nincs sok játéka, most szidalmaz azért, hogy az osztálytársnőinek ilyen olyan dolgai, ruhái vannak, amire nekem nem telik. Megjegyzem néhány említett ruhadarabot akkor sem vennék meg, ha telne rá, egyszerűen nem kislánynak valók. Senkivel sem kedves, a nagymamáinál csak tvt néz, eddig imádott főzőcskézni, a kertben játszani, most lerakják a tv elé, ha ott van, nem mondják, de gondolom azért, mert addig sem kell hallgatniuk őt. A legjobb szó talán az, hogy borzasztó dühös. Mindenkire, de főleg rám. Még azt is a fejemhez vágta, hogy minek kellett nekem ő, unatkoztam e, gyereket akkor kell szülni, mikor "van férjem és pénzem"... Ezt gondolom nem ő találta ki, biztos hallotta valahol... Az "anyósom" (tehát a másik nagymama) azt mondta, ne aggódjak, kamasz, majd átmegy, de nem korai ez még? Vagy ha tényleg csak kamaszkor akkor most ez lesz 8 évig??? Mit tehetnék? Van valaki, aki hasonló cipőben jár? Úgy érzem csak én vagyok ilyen béna, másoknak bűbájos gyerekük van, aki szereti őket. Tudom ronda dolog, de annyira hiányzik, hogy "kisgyerekes" anyuka lehessek...