Hiszti rohamok lereagálása mi a helyes mi vált be? 3 év körüli gyermek esetén (csak otthon csinalja nyilt utcán és egyébb helyen nincs )

nálunk az "én nyugodt maradok, de igazán, és ott ülök mellette, míg abbahagyja, aztán ölelünk...nem dumálok, nem próbálok a lelkére beszélni, de nem is hagyom magára. Én nem akarom áttenni másik szobába, meg sarokba, meg ilyesmi, mert úgy gondolom, hogy ők most tanulják ezt meg kezelni, meg hogy igenis szabad dühösnek lenni, csak tudni kell uralkodni rajta. Na most ha én átteszem, akkor azzal büntetem, ergó dühösnek lenni tilos, így el fogja fojtani, és azt nem szeretném. Legalábbis sztem.

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy ha valamire nemet mondok, akkor az nem is marad, akármeddig is sír, meg vergődik...Aztán ha lenyugodott, vagy csak kiment belőle az erő, mert már taknya nyála egybe:-)), és alkalmas rá, akkor megint elmondom, hogy most akkor miért is nem engedtem neki...

Mondjuk nálunk nem szokott fél órákig tartani, de a reggeli időre indulásoknál ezt a negyed órát rá kell számoljam, mert 10ből 8x van hiszti...a maradék 2 alkalomnál meg örülök, hogy végre 1x korábban érkezünk mint a többiek...-))

Kedves Kérdező,

szerintem viszonylag szerencsés helyzetben vagy akkor, mert otthon lehetőséged van tényleg úgy reagálni, ahogy szeretnél vagy helyesnek tartod.

Utcán és boltban sajnos nem lehet a kicsit elkülöníteni vagy a "nem figyelek rád"-ot alkalmazni, mert esetleg elkóborol, elveszik, véletlenül kárt okoz magában vagy az árukészletben stb.

Nálunk otthon az vált be, hogy amikor nagyon belelendül a kisfiam a hisztibe, akkor menni kell a fürdőszobába "pukkadozni". Nálunk ez a "büntihely".

Ilyenkor oda beküldöm és mondom neki, hogy amíg így viselkedik, addig ott kell maradnia. Nyugodtan kijöhet, ha befejezte és pl. normálisan tud megint játszani.

Magára hagyom, vagyis kimegyek a helyiségből, de azért az ajtó nyitva van, fülelek, ha hosszabban elhúzódik, akkor időnként ránézek stb. Tehát teljesen nem hagyom magára és nem zárom rá az ajtót vagy hasonló. Ha hosszabban elhúzódik, akkor esetleg időnként megkérdezem, hogy befejezte-e: van, amikor ettől nyugszik meg és jön elő, van, amikor ez is csak olaj a tűzre. Akkor hagyom ismét.

Egy idő múlva (változó: 2-3 perctől akár 5-10 percig is tarthat) magától megnyugszik és előjön. Azért észre lehet venni, amikor már a hiszti is csillapszik és pl. már nem torka szakadtából mondja, hanem csak hüppög stb.

Akkor igyekszem "ott teremni", úgy vettem észre, hogy ilyenkor szüksége van arra, hogy ott legyek mellette.

Agyon természetesen nem dicsérem, de megköszönöm, hogy okosan befejezte és előjött- ha úgy érzem, akkor megpuszilom, felveszem, megölelem és elmondom neki, hogy szeretem őt és szeretném ha mások pl. nem rudgosná a játékot, szót fogadna stb. (ami épp aktuális).

Olyan érdekes, hogy ilyenkor úgy tud bújni, mintha ő maga is belefáradt volna a hisztijébe.

Aztán akármilyen tevékenységet is kell emiatt félbeszakítanom (pl. főzés), megteszem és elkezdünk együtt játszani, olvasni, autópályázni. Ha látom, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba (5-10 perc), akkor szépen lassan lehet folytatni a megkezdett házimunkát is.

Idegen helyen is volt már nagy "bömbölde"- akkor szépen elmondom párszor, hogy ha nem tudja befejezni, akkor azonnal hazamegyünk. Igen, erre is volt már eset.

Nem a legjobb kivonulni pl. a boltból dolgunk végezetlen, vagy visszafordulni a biciklizésből stb. de úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben is kell lennie valamilyen következménynek. Eztz igyekszem el is mondani pl. így: "sajnálom, akkor azonnal megyünk haza- nem tudunk így vásárolni/biciklizni, amíg így hisztizel. Te döntesz, hogy abba tudod hagyni a hisztizést és folytatjuk vagy megyünk haza."

Néhány ilyen esetünk volt, bízom abban, hogy azért ha elég következetes vagyok (és nyugodt, ami nem könnyű!), akkor egy idő múlva majdcsak csillapszanak a hisztik.

Fel a fejjel, egyszer úgyis elmúlik, mint a pelenkás korszak vagy a fogzás.

Szép napot: