Szívtelen anya vagyok?

"Mit csináljak? Nem fektethetjük mindegyik gyereket az ágyunkba" - Miért nem?

"Ráförmedtem éjjel. És hagytam sírni. Pedig csak engem akart" - Igen.

A tanulság? Hogy van remény, ha ezeket a dolgokat te is belátod. Ha egy gyereknek szüksége van rád, legyen az a nagyobb vagy a kisebb, akkor add meg neki! Akár annak árán is, hogy most egy évig négyen lesztek egy szobában. A pici megkapja tőled a kaját, a nagyobbat meg hagyod sírni? Mit fog ebből megtanulni? Csak nagyobb problémákat kreálsz a jövőre nézve, amikor ütni fogja a testvérét, mert elvett tőle, amikor rád kiabál és otthagy, mert úgy sem figyelsz rá, amikor extra durva hisztiket kezdesz majd tapasztalni, azért, hogy ő is figyelmet kapjon. A kicsi születésével a nagy nem szűnt meg létezni, ugyanúgy szüksége van rád.

"Nem fektethetjük mindegyik gyereket az ágyunkba?" - de fektethetitek, ha elfértek és nektek úgy jó, csak akkor benne van a pakliban, hogy a nagy odaszokik.

Szerintem is nagyon kimerült vagy. A fáradtság nem olyan, hogy hullafáradtan, amikor más vágyad sincs csak aludni, akkor félkómásan tök türelmesen fogod a gyereket órákig altatni. Nem volt szép dolog ráförmedni, de ezt te is tudod, azért van lelkiismeretfurdalásod. Ha nem lenne, az baj lenne.

Azért sírni ne hagyd ha téged akar. A hiszti az megint más. De ha végképp nem bírod, akkor aludj vele - mondom ezt úgy, hogy nem vagyok híve az együtt alvásnak.

Az ovi jó dolog,nem értem ezzel mi a baj,miért kéne egy ágyban aludni bármelyik gyerekkel is??

Az ágy a tied és a párodé,ha oviba megy a nagy és a kicsi alszik te is aludjál.