Mennyire éltek otthon "burokban" a gyed/gyes alatt a gyerek mellett?

Saját történetem: úgy gondolom, hogy jó szívű, a másikban a pozitívumot kereső ember vagyok, igyekszem a dolgok jó oldalát keresni. Nem szívesen beszélem ki a másikat. Jelenleg 2 kicsi gyermekemet nevelgetem itthon, 1 és 2,5 évesek. Sokat foglalkozom velük, a háztartást vezetem.

A férjem intézi a hivatalos dolgokat, csekkeket, figyeli a fizetnivalót, és általában az én listáim alapján ő jár bevásárolni, kivéve a nagybevásárlás.

Korábban folyamatos pörgésben éltem egy cégnél, tettem-vettem a dolgomat. Munkámhoz tartozott az idegen nyelv is.

Most azt is felejtem. :-( És egyáltalán nem vágyom egy multinál ismét a pörgésre, a szurkálódásra, a kibeszélésre, arra, hogy ennek tárgya legyek pl. Pedig tudom, hogy az emberek alapvetően irigyek, és nagyon sok mindenkinek szúrja a szemét, ha a másiknak boldog családja, jól működő párkapcsolata van, és még a munkájában is sikeres, ne adj' isten jól is néz ki 2 kicsi gyerek mellett. Félek ismét a "felnőtt" világtól, a napi mókuskeréktől. Olyan jó itthon a gyerekekkel. Néha azért hiányzik a másik világ is.

Ti hogy vagytok ezzel?