Más 2 éves gyermeke is borzasztóan irigy, kis hisztigép, ha osztozkodni kell? Teljesen el vagyok kenődve, kudarcnak élem meg jelenleg a gyereknevelést. Vagy túlreagálom?

Egy két éves gyerek NEM irigy. Nem TUD irigy lenni. Az, hogy nem osztozkodik, az identitás, az én integritás kialakulása. Emiatt ne büntesd, mindössze ismételgesd neki, hogy mással is megoszthatjuk a dolgainkat, de ne erőltesd, ha nem szeretné.

Pszichológus vagyok, bár nem gyerekekkel foglalkozom, de Vekerdy is ír erről:

"Ha egy két-három éves gyerek nem tűri el, hogy bárki hozzányúljon akár ahhoz a játékához is, amivel éppen nem játszik, ez nem azt jelzi, hogy egy gonosz, egoista, másokat letaposó kis szörnyeteg lesz belőle, hanem teljesen normálisan, az é...letkorának megfelelően viselkedik. De hogy lesz így belőle altruista felnőtt? - kérdezi az aggódó szülő. Ettől még nyugodtan lehet, ugyanis ez nem a jellemének a megnyilvánulása, hanem ebben az életkorban az a normális, hogy nem adja oda, ami az övé, mert a körvonalazódó énhatáraiba most még beletartoznak a tárgyai is - sőt, többé-kevésbé a szülei is, minden, ami az övé. (Ebből természetesen nem következik, hogy ha egy hasonló korú gyerek történetesen szívesen odaadja a játékát a másiknak, akkor ő abnormális.) Ha egy gyereket korán traumatizálok azzal, hogy a viselkedése nem más, mint az ő gonosz, irigy alaptermészetének a lenyomata, azzal gyakorlatilag beledöngölöm a pillanatnyi megnyilvánulásába, és attól kezdve azzal fogja azonosítani magát, holott ez valójában nem tartozik a személyiségéhez. Ha pedig kimarad az életéből ez a normális fejlődési fázis, mert kihagyatják vele a szülei, akkor majd később próbálhatja bepótolni azzal, hogy mindent magának akar, és esetleg tényleg irigy lesz."

„Mit tegyen a szülő, ha az óvónő vagy a tanító arra panaszkodik, hogy a gyerek irigyen viselkedik az óvodában, iskolában, esetleg elkoboz a társaitól bizonyos tárgyakat? Erre csak azt tudom felelni, amit a bölcs rabbi válaszolt a kétségbeesett apának. „Rabbi, mit csináljak a gyerekemmel? Gyűlöl engem, és most tudtam meg, hogy ellopta a szomszéd zsebóráját?” A bölcs rabbi tanácsa: „Menj haza, és szeresd jobban.” Ez az én tanácsom is. Menj haza és szeresd jobban! Mit jelent ez? Meséltél neki eddig minden este ráérősen? Nem. Akkor ezentúl tedd meg! Marháskodtál vele? Dögönyözted? Csiklandoztad? Együtt reggeliztetek, ráérősen? Nem. Akkor ezentúl dögönyözd, csiklandozd, fogadd oda az ágyba reggel, étkezzetek közösen ráérősen. Az lehet az egyetlen működő tanács, hogy változtass az otthoni szokásrendszeren, ami a gyereket nyílván kielégítetlenül, érzelmileg éhesen hagyja. Babusgattad őt hosszan, miközben a kistestvérrel nem foglalkoztál? Nem. Akkor ezentúl babusgasd őt, a nagyobbat hosszan, kitartóan, és ezalatt az idő alatt ne törődj a kistestvérével- a kicsinek nem fog ártani, a nagynak viszont használ. Vagyis: add meg neki azt, amit eddig netán elmulasztottál.”

nem irigy, az azért később alakul ki. ez élettani sajátosság és nagyon fontos mérföldkő!

mi jártunk fejlesztésre egyéb probléma miatt és ezt a szakaszt nagyon várta a fejlesztőnk, mikor megérkezett akkor meg is nyugodhattunk, hogy rendesen fejlődik :D

szóval akár örülhetnél is neki... pár hét alatt lecseng ez a birtoklási vágy. nemsokára észre fogod majd venni, hogy ha kakil akkor utána nem szeretne majd pelust cserélni, mert az az övé, nem akar megválni tőle! ez is ennek a rész.

egyébként nincs olyan gondozónő aki emiatt büntetésbe tenne egy 2 évest, sőt még egy 3 évesnél is belefér ez a birtoklási vagy!

majd ha 5-6 évesen ezt csinálja, akkor mondhatod, hogy rossz természetű vagy rosszul nevelted...

én még nem láttam olyan két évest aki szívesen osztozkodna :D

az enyémek is ilyenek voltak. a kisebbik már 3 lesz,de még mindig mindenre azt mondja,hogy:"az az enyém..!"

A bölcsibe előbb-utóbb megfogja szokni,hogy néha osztozkodni kell (tapasztaltam)

Azon meg ne aggódj hogy mit szólnak majd a gyerekedhez,mert megszokták már ezeket a szitukat..