Szerintetek nagyon le van maradva? Mit tegyek, hogy fejlesszem?

Köszönöm a válaszokat. Nem sértődök meg, tudom, hogy én is hibáztam ( azt is tudom, hol, miben). Ehhez azonban segítség kell, csak még nem tudom beismerni idegenek előtt...

Mivel sajnos betegesen irtózok az emberektől, nem jártunk társaságba. Tavaly jutottunk el oda, hogy elvittem sétálni egyedül ( párom egész nap dolgozik, hétvégén is)

Játszótér messze van, oda egyedül nem viszem. ( A közeli gagyin már voltam vele, azt élvezte, most viszont ott is fél) Sajnos itt gép előtt is sokat ülök, hisz beszélgetni csak itt tudok, személyesen nem ( ez gyerekkoromban is így volt, mindig egyedül voltam). Ja, és a mi nagyon zavart, hogy szülés után problémák voltak velem, így nem tudtam ellátni, párom rendezte 2 hétig. A kötődés is köztük alakult ki, így ha valami volt, sokáig párom kellett a kicsihez ( pl hasfájásnál nálam órákig ordított, hiába próbáltam bármit, nála 2 perc alatt megnyugodott). Szóval azért nálam is van hiba bőven. :( Mindenesetre próbálok változtatni. Vagy a gyerek, vagy a gép előtt vagyok, a házimunka sem megy....

Környéken normális játszótér nincs, kisgyerek sincs, akivel játszhatna. Tudom, hogy nem sok, de minden másnap hordjuk/hordtuk magunkkal boltba, piacra, orvoshoz. Hetente többször megyünk apával buszozni, így akkor is van társaság, ezen kívül kirándulás, nyaralás minden évben van.

Próbáltam vele foglalkozni, de annyira önfejű, makacs, hogy sokszor beletört a bicskám. :/

Pl legózunk. Oké, én építsek a nagyokkal, ő a kicsikkel. 2 percig bírta, utána belekötött, hogy elszedem a nagy legóit.. Sokadik ilyen alkalommal már meguntam, és otthagytam. Énekelni szoktam neki, illetve olvasni ( az sem köti le), esetleg a napunkról mesélni ( ezt szerette nagyon). Minden kérdésére próbálok szintjének megfelelően válaszolni, nem rázom le..

Védőnő ajánlotta a bölcsit ( de oda munkáltatói kell, az meg nincs, oviba meg nem mehet).

Volt vele egy kis gond 8 hónapos korában ( kórházba került), azóta teljesen megváltozott... Még a védőnőnél is üvöltött, orvoshoz meg rémálom volt elvinni... Akkor voltunk nevelésiben, és és ismerős pszichológus véleménye is az volt, hogy kissé fejletlen az idegrendszere. Azt mondták, majd szólnak, de azóta semmi.. Pedig több, mint 1 éve...

Öltözködni próbálom tanítani, de annyira dacos hogy nagyon nehéz vele dűlőre jutni..

Szobatisztaság: Már több, mint 1 éve ment neki, a kaki is abba ment. Aztán megijedt tőle, utána hónapokig semmi. Később megint sikerült, majd megint nem... Decemberben mondta a védőnő, a bölcsit. Mikor mondtuk neki, hogy mivel pelenkás, megy a kisbabákkal a bölcsibe, elkezdett sírni, hogy ő már nagy.Érdekes, utána szépen este és reggel is rá tudott ülni, sőt, arra keltem, hogy anya, pisilni kell! Majd az ünnepek után megint semmi :( Most ott tartunk, hogy minden lefekvés előtt kéri, és képes órákig ülni rajta, csak ne kelljen aludni ( persze mindig belepisil akkor). Valamint pár napja éjjel is felsírt, hogy kell neki, különben nem hoz ajándékot a nyuszi. 2 nappal ezelőtt kitalálta, hogy nem kell neki pelenka. Levettem, de 3 perc alatt bepisilt... :(

Már nem tudom, mi legyen. :(

Ja, és sajnos születése óta sok a vita itthon ( minden napos) ( létezik, hogy ez szülés utáni depresszió lenne, amit eddig senki nem vett észre???)

Minden értelmes, segítő szándékú választ köszönök! A rossz anya vagy típusra nincs szükségem, nélkülük is annak érzem magam :(

Köszönöm a válaszokat! Igen, valószínűleg pszichiáter kellene nekem, ezt én is érzem ( meg az előzményem miatt sem ártana, és akkor talán nem lennék ennyire feszült.) Már csak az a kérdés, milyen? Mert az ingyenes csak bogyót ír fel, nekem viszont olyanra lenne szükségem, aki segít megoldani a problémáimat. ( gyerekként jártam pszichológushoz, és pszichiáterhez is) A családvédelem onnét jutott eszembe, hogy zűrös gyerek voltam.. ( nem jártam suliba, és ők csak a züllött gyereket látták, fel sem merült bennük, hogy a szüleim nem olyanok, mint mutatják magukat. Többek között, ha igazán figyeltek volna rám, törődtek volna velem a szüleim, akkor most nem ebben a kapcsolatban lennék... Konkrétan a családvédelem fenyegetése miatt úgy éreztem, miden mindegy, és olyan dolgokat tettem, amik életre szólóak ( nem a szülés, hanem a párkapcsolat.. Konkrétan azért jöttem össze a párommal, mert szerettem, és pótolt mindent, mindenkit...)

Őt a mai napig nagyon szeretem, de nagy a korkülönbség, és rengeteg a vita. És nem akarom, hogy bárki is megtudja, nem úgy élünk, mint hiszik..