Nem bírom tovább! mit tegyek?

nyugi másé is ilyen, csak nem mondja, vagy nem akkor vagy náluk.

Valószínű hasfájós. Tudod mennyit sétáltam a fiammal,hogy ne sírjon???? Csak úgy nyugodott meg, amúgy üvöltött, jó kitartóan. hasfájós volt, de hiába a sok csodaszer az azért nem tuti megoldás.

Más gyerekére reagálnék.

Minap éppen a gyerektemplomban voltunk a 3,5 és 1,5 éves lányaimmal, akik szépen eljátszottak, éppen mindegyik csendben rajzolt, de egész 2 órát csendben játszották, csinálták végig.

Ekkor egy anyuka megjegyzi: oh neked két ilyen édes csendes gyerek jutott!!!

Ekkor majdnem lefordultam a székröl. Aztán elmeséltem az anyukának milyen 3 óránk volt 12-15 óráig. Habár a kicsi aludt, de a nagy szinte megállás nélkül üvöltött, nem bírt magával, mindent csinált már. Èn annyira kikészültem, hogy sírtam már a végén. 15 órakkor átadtam a szomszéd csajnak a kicsit(ö szokott vigyázni rájuk), és a nagy így ordítás közben elaludt a kezembe. Annyira kivoltam, hogy ilyen 3 órám még soha nem volt. Gondolom kitombolta magát és a templomba már kisangyal volt.

Jajj de hogy utál!Ne viccelj már!Téged szeret a világon a legjobban, ebben én biztos vagyok!

Ne aggódj..mind két gyerekem ezt csinálta..ezzel jelezték, hogy engem akarnak.Hát legyen alapon ilyenkor sokat voltak kézben, sétálgattam, beszélgettem velük.Ettől függetlenül nem lettek ölbabák, amint beindult a mozgásfejlődésük, alig tudtam elkapni őket egy kicsit, és amint felvettem őket,már fordultak is ki a kezemből!

De lehet még 1001 baja...(kaki, pisi, poci, front)Igényel téged, szerintem nem lehet másról szó!Hát add oda magad.. :D Olyan gyorsan elmúlik ez az idő!!!

Meg honnan veszed hogy más babája olyan édes és cuki???Biztos az, de hogy sírnak azok is az tuti!!!

Ha tudod bízd valakire a kicsit (apa, mama, papa..stb.) és sétálj egy nagyot, vagy igyál egy kávét..Kicsit szellőztesd ki a fejed, hát ha segít valamennyit.

Ne okold magad semmiért! Jó anya vagy. Írd ki a falra hatalmas betűkkel, hogy jó anya vagyok. A gyermekem ilyen sírós természetű, de nem én tehetek róla!

Ne hasonlítsd a többi gyermekhez, próbáld meg ilyennek elfogadni őt, nem tudsz mást tenni. Biztos azért kaptál nehezebb babát, mert te el tudod viselni a nehézségeket, nagyon erős vagy!

A babádnak te vagy a legfontosabb, még akkor is, ha te most nem így érzed ezt!

Az én második gyermekem születésétől kezdve többemberes üvöltözős baba volt (most meg hisztirohamos 22 hónapos, most kezdek kikészülni teljesen, mert ugye majdnem 2 éve ez megy, már 9 hónapos korától vannak földön fetrengős hisztirohamai, gondolhatod most milyen, mikor már élesben megy a dackorszak).

Én szinte soha sehogy nem tudtam megnyugtatni, de sem apának sem a nagyszülőknek nem sikerült. Az elején már mindenkire mosolygott, én voltam az utolsó, akire egyáltalán ránézett. Szörnyű időszak volt.

Sokszor azon gondolkodtam, hogy lemondok róla inkább, csak nehogy kidobjam az ablakon vagy bántsam valaha is a sok üvöltözés miatt. Iszonyatos időszak volt.

Egész nap káromkodtam a nagyobb (másfél év korkülönbség van köztük) gyermekem füle hallatára, csak úgy bírtam elviselni az üvöltést, különben a lakást vertem volna szét. Nagyon rossz anyának éreztem magam, aki arra sem képes, hogy a saját gyermekét megnyugtassa.

A másik gyermekem nem volt ilyen, pedig az első három hónapban ő is hasfájós volt.

Olyan 5 és fél hónapos volt, mire megértettem, hogy ő ilyen, nem direkt akar kikészíteni és elkezdtem nagyon szeretni. Sokat sétáltunk, a levegőn jobban meg lehetett azért nyugtatni.

Nyilván depressziós voltam.

Nemrég is volt mélypontom, amikor többször beszóltak az öregasszonyok, hogy miért nem tudom megnyugtatni a saját gyerekemet. Most Magne B6-ot szedek, ha nem segít, akkor pszichiáterhez fogok fordulni, mert túl sok volt ez a két év úgy, hogy közben még háromféle gyászon is keresztül kellett esnem (apukám halála, nagyobb gyermekem betegsége, saját magam betegsége miatt). És mindezt semmi segítséggel!

Szóval én maximálisan megértelek! A legnagyobb gödörből is ki lehet mászni!