Tapasztalt anyuka beszélgetne velem a 4-5 éves gyermekérôl, hogy hogyan alakított vele ki jó kapcsolatot, hogyan tette jobbá, érdekessé a mindennapokat?

Nekem ebben nincs semmi varázslat. Imádom a kezdetek óta, rengeteget szeretgetem, puszilgatom, sokat játszom, rajzolok vele, együtt főzünk, ha van kedve segíteni.

részben én is egyedül nevelem a kisfiamat. Most 7 éves. Én is egyedül voltam sokáig a problémáimmal.... de én úgy gondoltam, ha megpróbálom megosztani Vele a gondokat (amiket már megérthet ebben a korban) akkor Ő is jobban fogja tudni hogy mért vagyok ingerültebb, vagy türelmetlenebb. Mára már tudja, hogy nem ugráltathat mindenért pl. mert ha haza jövök a munkából pihenni szeretnék kb. fél órát.... alkalmazkodunk. Cserébe én is engedek dolgokat neki. Este pedig összebújunk egy kis időre... ilyenkor csak a szeretet érzése van és hogy Vele minden könnyebb. :) remélem konkrétumok nélkül is sikerült hasznosat írnom!

Párom lánya 5 és fél éves, de én nevelem. Na hát én nem gondolom mindig át, de jó a kapcsolatunk. :D Persze nincs két egyforma gyerek, nincs két egyforma nevelés, nem mindenkinél ugyanazzal a módszerrel lehet eredményt elérni DE! amit én tapasztaltam és eddig ahány gyerekkel voltam működött mindegyiknél (elég sok gyerek van a családban) az a tisztelet. Én tanítóként végeztem és sokszor elszörnyülködtem mikor láttam hogyan bánnak sokszor a tanárok a diákokkal. Nem kezelik egyenrangú félként, lenézik és szidják folyamatosan a gyerekeket. Na nálam például ilyen nincs. Attól, hogy gyerek szerintem fontos, hogy ugyanúgy tiszteljük. Ahogy a felnőtteknek is vannak problémái amiket próbálunk megérteni, tolerálni ugyanúgy annak a kisgyereknek is a problémája az ő szintjén ugyanolyan nagy probléma. A másik fontos nevelési módszer nálam a humor és a játékosság. Persze ez sem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, mert nem mindenkinek egyforma a stílusa, van aki komolyabb. Nálam viszont szeretik a gyerekek, hogy lehet velem viccelődni és tényleg imádok leülni játszani velük. Ilyenkor észrevétlenül is, de rengeteg dolgot lehet tanítani nekik, belecsempészni a játékba. Főleg egy 4-5 éves gyereknél ott még a játékkal szinte mindent el lehet érni. A lényeg, hogy ne stresszeld magad, attól nem leszel jobb anya ha görcsösen jó akarsz lenni. Legyél ugyanúgy saját magad, mint eddig ne akarj más lenni. Próbálj meg visszaemlékezni a gyerekkorodra, mit szerettél akkor játszani, milyen apró kis "hü(ly)eségek" kötötték le a figyelmed stb. és próbálj meg kicsit visszamenni te gyerekbe és ne feltétlen belőle akarj felnőttet nevelni. Viszont ami még nagyon fontos egy kisgyereknél z az, hogy mindig legyél következetes vele és legyen rendszer az életében. Nem kell állandóan beszabályozni, de bizonyos dolgokhoz ragaszkodj. Például nálunk a lánynál megvan, hogy neki mi a feladata ilyenek például, hogy reggel felkel öltözés, ágyazás, reggeli, fogmosás utána indulás előtt még 10 percet mesézhet. Délután hazajön, át kell öltöznie, kipakolni az ovis cuccait a helyére és utána játszhat. Az estének is megvan a menete

Nem tudom a ti 4 évesetek mennyit szeret beszélni a napjáról, de az enyém semmit. MAgától semmit nem mond, azt is harapófogóval. Mi volt ma az ebéd? - leves- és még -második- az mi volt? -husi- na ezt minden nap elbeszélgetjük. Amúgy okosabb emberek azt mondták nekem, hogy 4 évessel még nemigen kell beszélgetni a napjáról, nem is jó érzés sokszor neki az oviról mesélni. Majd olyan 6 évesen elkezdi magától mesélni a dolgait, akkor meg le se lehet lőni.