Mit lehet tenni, ha a gyerekünk olyasmin problémázik, ami egyébként teljesen banális dolog?

én el szoktam nevetni magam rajta :-)

ált ezzel el is vonom a figyelmét

és a gyerek szintjém meg kell beszélni vele kompromisszumot kell ajánlani

gyere apa vagy neked kiflit te választhatod ki de megenni csak akkor lehet ha kifizettem !

am meg nekem lehet h jelentéktelen de neki az a világ közepe !

egy gyerek még más szinten gondolkodik sokkal egyszerűbben, kicsi korban még nem érti a múlt jelen jövő fogalmát és a többi.....

Ha bele tudsz érezni mások helyzetébe (a pldádban a kisgyerekébe) az máris nagy előny- empátia a neve :)

Annak a kisgyereknek (gondolom 1-2-3 éves körüliről mesélhetsz) még hiányzik a képessége arra, hogy tudja, ha valami eltűnik, ha valamit elvesznek tőle, az legtöbbször nem örökre szól.

Akkor és ott az neki az aktuális legnagyobb és legégetőbb problélmája a kis életében. Ezt az édesanyák többsége ösztönösen megtanulja kezelni.

Egyébként mindezzel együtt mosolyogni, együtt nevetni nem baj, lehet, kell is- kinevetni nem nagyon.

Gondolj bele: lehet, hogy neked meg éppen a párválasztás vagy a pénzed beosztása a gond- más sem nevet ki téged, akinek meg potn ez megy jobban (aki igen, annak bizony felnőtt létére is hiányzik az a bizonyos érzelmi intelligenciája).

Egyébként én igyekszem türelmes maradni és elmagyarázni. A kiflis példánál maradva számára érthető közelségbe hozni, hogy mikor eheti meg (pl. ha jössz velem gyorsan szépen a pénztárig, odaadjuk a néninek a pénzt, akkor meg is kapod- de ha itt sírdogálsz vagy hisztizel, akkor csak később).

Az ilyen korú gyerekek nem értik azt, hogy MAJD meg 5 perc múlva, de azt igen, hogy "gyere ide és akkor megtörténik"

Egyébként mi felnőttek is ki tudunk akadni, mégsem röhög ki bennünket senki (jó esetben)- annyival vagyunk szerencsésebb helyzetben, mint a kicsik, hogy

- már elég érett az idegrendszerünk ahhoz, hogy a fizikai késztetéseket valamennyire visszatartsuk (éhes vagyok, pisilni kell, fáradt vagyok)

- megtanultuk a szociális normákat (akkor sem üvöltünk, ha egyébként szeretnénk...)

:)

Nem olyan bonyolult ez. Ha saját gyereked lesz, akkor kapsz hozzá egy jó kis ösztönt arra, hogy ráérezz az igényeire és ez átsegít azokon az éveken, amíg a kicsi nem tudja normálisan szavakkal kifejezni, hogy mi bántja. Utána már könnyebb (közte pedig megkönnyíthető normális példamutatással, neveléssel és előrelátó szülővel, aki pl. 40 fokban nem viszi ki inni- vagy ennivaló nélkül a gyereket vagy nem megy uzsonna nélkül vele vásárolni :)

Neked az a problémád, hogy épp elfogyott a pénzed, vagy beteg az anyukád, a pici gyereknek pedig az a problémája, hogy kiveszik a kezéből a kiflit.

Mindenkinek az életkora szerint vannak problémái!!!

Meg kell értened a gyerekedet, de persze úgy, hogy ne nőjön a fejedre, ne hisztizzen minden vackon.