4 éves kislányom leforrázta a lábát. Azóta nem hajlandó lábra állni. Mit csináljak vele?

azért pár nap alatt nem fog sorvadni egy izma sem :D

nyugi! enyém sajnos lebénult, nem sorvadtak el az izmai :)

pszichológus jó ötlet, csak az a baj, hogy azonnal kéne hatni a lelkére, mire időpontot kaptok addigra az már utókezelés lesz, de azért htfőn kezd el intézkedni. biztos, hogy lelkileg megviselte, enyém 1,5 éve bénult le, elég hamar felépült, de azóta is napi szinten emlegeti és ha nagy nyűgje van, mai napig eljátszana, hogy nem tud lábra állni, nekem meg s lelkem kifacsarja ezzel.

nekünk feladatokat kellett csinálnunk, szerintem holnap ti is rámehetnétek ezekre, nem nagy dolgok, de jókat lehet mókázni és kicsit eltereli a figyelmét :)

kezdetnek olyan feladatok csináljatok mivel nem kell a lábát megmozgatnia, vagyis ő azt hiszi :)

pl. talicskázás, bukfenc a segítségeddel. fejjel lefele lógatás, a combjánál fogva.

vedd elő a kismotorját, bébitaxiját és told rajta. biztos le fogja tenni a lábát miközben kacag :) ha ezek megvannak, akkor dicsérd meg, hogy milyen ügyesen használta a lábát :P utána jöhetnek a fél lábon egyensúlyozások, stb :)

Dehogy viselték meg pszichésen, ugyan már! Hisztizik, meg rájött, hogy mivel "beteg", körülötte forog a világ, és így tud mindenkit "ugráltatni". Nem gonoszságból, meg így végiggondoltan csinálja persze, csak amolyan gyerek-módra.

Mondd meg neki, ha ilyen van, hogy oké, semmi gond, ő most beteg. Persze betegnek nem szabad csokit/kekszet stb. (helyettesítsd be bármivel, amit szeret) enni, nem szabad mesét nézni... hanem aludni, pihenni kell, hiszen nyilvánvalóan nagyon nincsen jól. Két perc múlva kutya baja sem lesz. :)(Szüleim pont ezt tették velem egy hasonló dolog miatt - én sem akartam lábra állni, mert a lázas voltam, emiatt amolyan izomláz-szerűségem lett, és túlhisztiztem a dolgot. Kb. három éves voltam, de emlékszem rá a mai napig. :))

És nyugi, ennyi idő alatt senkinek nem sorvadnak el az izmai! Az nem így megy! :)

Elég tipikus a dolog. Gondolom kistesóval többet foglalkoztok, ezért a féltékenység is lök a dolgon egyet. Plusz amíg beteg volt és tényleg nehezen járt, ágyba kapta a kaját, innivalót, miegymást - akárcsak a kistesó, hiszen annak sem kell felállni és vízért menni magának.

Próbálj határozott lenni, ahogy az előzőek is tanácsolták. Ha megjátssza, hogy beteg, vond meg tőle a dolgokat, nem kell mindent odapakolni elé. Ha hisztizik, maradj nyugodt, ne vedd fel, ne engedj, mert akkor megtanulja, hogy csak sipítania kell egy kicsit és működni fog a dolog.

Mondd meg neki, hogy ha óvodában nem fog járni, nem fog tudni játszani sem és kinevetik a gyerekek. Próbálj valami általa kedvelt dologgal (csoki, süti, stb) kihívni a szobából - megmondod neki, hogy ott van az asztalon, de sajnos neked nincs rá időd, hogy behozd neki. Jönni fog a hiszti, ne vegyél róla tudomást, menj el valahova, ahol nem vagy szem előtt, kertbe, másik szobába, fürdőbe, stb. Várj, amíg csend lesz, számolj el húszig, mire kijössz, valószínűleg már az édesség körül fog ólálkodni.

Pszichológushoz viszed, mert hisztis? Mit gondolsz, mit fog vele csinálni? Nem nevelheti meg helyetted! Tökéletes módszereket írtak le, ne engedj neki semmit, hiszen aki ilyen nagy beteg, mást sem csinálhat, rögtön elmúlik majd a "fájdalom".

A hisztin pedig nem a pszichológus segít, hanem ilyenkor, és egyébként is határozottnak kéne lenned, nem mindent megengedni, és körülugrálni a kisasszonyt. A doki sem fog mást javasolni.