Kik ezek a szörnyetegek? Én nem így neveltem őket.

Van 2 lányom a házasságomból. Nagyon korán kiderült, hogy a nagyobb autista, a kisebb hiperaktív, valamint mindkettő súlyos táplálékallergiàs és asztmàsak. Kb 2 éves volt a nagyobb, 1 a kisebb, mikor ezek kiderültek. Emiatt apuka fogta magát, és lelépett. Majd rà egy évre én összejöttem valakivel, akit ők elfogadtak. Mivel apuka becsajozott, nem nagyon jött hozzàjuk. Majd szép lassan a lànyok elkezdték maguktól apának hívni, majd megszületett a közös gyerkőc, és mikor már ő is apàzott, a két nagy is büszkén mondta neki.

Majd 2 éve megszületett a kisfiunk. Valamiért a volt férjem ragaszkodott hozzà, hogy amìg én kórházban vagyok meg utána egy hétig ott legyenek a lànyok.

Addig soha semmi gond nem volt velük. Soha nem veszekedtem velük. Nem kaptak meg minden vackot, amit kitaláltak, az volt a szabály, hozy csak azt amit mindketten jónak látunk a párommal.

Na ez 2éve, miután az apjuktól visszajöttek megváltozott. Àllandó csúnyabeszéd, verekedés, követelőzés, ha valamit nem kapnak meg azonnal, tombolás, ha nem tetszik nekik egy-egy ruha amit veszek, széttépik, köpködnek, nem akarnak fürdeni, nem akarnak enni. És ami a legmegdöbbentőbb, a páromat azóta a keresztnevén szólítják, de inkább sehogy, mert keresztülnéznek rajta.

A nagylány egy tisztább pillanatban elmondta, az apja és a nagyanyja beszélte tele a fejüket. És azóta horror az életünk. Csak addig van nyugi, míg suliban vannak.

Amúgy nem fogható a betegségükre. Teljesen tünetmentesek már 4 éve.

8 és 9 évesek. Mit csináljak velük? Azóta minden láthatás után egyre rosszabb. Az apjuk szerint ha nála vannak is kibírhatatlanok. De ennél többet ő se mond az ott tapasztalt viselkedésükről.

Hogy orvosoljuk ezt? A párom beszélni akar az apjukkal. De mègis mit mondhatna neki? Elérne vele valamit?