Dackorszak 2,5 évesnél, lassan ellehetetleníti a hétköznapokat. Hogy kezeljem?

Segíts neki azonosítani az érzelmeit. Ha mérges, akkor mondd el neki, hogy látom, most mérges vagy, mert nem kapod meg X dolgot. Ez azonnal nem fog segíteni, de idővel megtanulja nevén nevezni az érzelmeit és így kezelni is jobban tudja.

Amúgy két verzió is van, kinél melyik működik:

1. Amikor hisztizik, akkor megöleled és nyugodt hangon beszélsz hozzá, amíg le nem nyugszik.

2. Tükörként pontosan leutánzod a viselkedését. A hanghordozását, a mozdulatait. Ettől általában annyira ledöbbennek a gyerekek, hogy elfelejtik, hogy egy hiszti közepén vannak és máris kibillentetted.

Nekem az előző két verzióból egyik sem jött be. Nem tudom nyugtatni, mert ellök magától, inkább földhöz veri magát, minthogy hozzám bújjon. Ha meg utánzom, akkor mindig egy oktávval próbál túlüvölteni.

Én bennhagyom a szobában, had hisztizzen, addig elmosogatok, elpakolok, egyszer csak azt veszem észre, hogy csend van, s játszik.

Ha pedig nem akar jönni valahová, nem érdekel mennyi idős, bekötöm a babakocsiba, s indulás. Menet közben kihisztizheti magát.

Én az elmondottak alapján nem érzem ezt "legsúlyosabbnak" vagy "ellehetetleníti a hétköznapokat". Inkább téged gondollak türelmetlenebbnek, 2 - 2,5 éves korban még nem mindig tudja kezelni az érzelmeit, ebben még segíteni kell neki, ő sem tudja hogyan fékezze magát.

"Nem szokta megkapni azt, amiért balhét csinál", mi baj történhetne ha néha engednél is neki?

Nekem két lányom van, és gyerekkel dolgoztam régen, németországban családinapközi vezetöin is végeztem, ami számomra egy óriási segítség a gyereknevelésben, mert hihetetlenül kitért a dackorszakos nevelésre.

Elsö lányomnál is 1 évesen kezdödött és most 4,5 éves korára már elég keveset hisztizik. Nála nagyon jól bejöttek a tanultak, tapasztaltak, lehetett használni, habár ö is földönfetrengös volt, de legalább rövid ideig tartottak a hiszti idöszakok, és kezelhetöek voltak.

Második lányom viszont mint a kérdezö gyereke. Nála is a mélypont 2 éves kora után jött. Rettenetesen lefárasztott, volt egy kb 2 hónapos intenzív szakasz, akkor napi 5x is földhözvágta magát olyan szitukban mint amit a kérdezö ír. Tehetetlen voltam, ekkor vele nem lehetett beszélni, és annyira rug kapált hogy felvenni sem lehetett. Nekem a csigolyáim tönkre mentek benne, utánna lelkileg és testileg is kezelésre szorultam.

Pl boltban azért kezd el hisztizni, mert én mondom neki, hogy megyünk a kenyerek fele, ö meg elindult direkt más merre. Mondom neki, hogy akkor mutasdmeg mit akarsz... ekkor megint más fele rohan el, semmit nem akar csak rohangálni, mikor beleraknám a bevásárlo kocsiba akkor fejjel lefele kezd el onnan kilógni, ami iszonyat veszélyes és közben üvölt persze.

Bárhol képes volt a semmiért elvágni magát. Megnyugtatni semmivel nem lehetett.

Elmult, most már csak ritkán jön vissza max 1-3 napig tart. Most 3 éves.

Múltkor az orvoshoz kellett menni 3 éves státuszra, annyira üvöltött, hogy új idöpontot kellett megbeszélni az orvossal, mert a polóját nem tudtuk levenni róla, hogy a mérlegre álljon.

Kitartás, azt gondolom, hogy azért a normális neveléssel ez elmúlik, és ha vissza is tér, nem lesz állandó.

Kisebbik lányomnál is a 2,5 éves kor volt a legnehezebb. Nem evett, nem aludt, mindentől félt és folyamatosan visított. Nálunk is volt hogy a visító gyereket rángattam haza a játszótérről. Most a fiam 2,5 éves, ő is hirtelen nagyon anyás lett, és kicsit hisztisebb is. Úgy tudom, 2-2,5 éves koruk körül van egy időszak, amikor megint nagyon anyásak lesznek. Hosszú távon megoldás lehet, hogy mikor veled van, akkor engeded hogy teljesen "rád cuppanjon", sokat ölelgeted, kevesebbet játszótereztek, többet játszotok kettesben.

A jön-nem jön, öltözik-nem öltözikre nincs ötletem, de például ha majdnem mindegy hogy valamit megcsinál vagy nem (pl. megeszi-e az almát), akkor nálunk megoldás volt, hogy kiraktam a tányérjába az almát, és nem foglalkoztam vele, megeszi-e vagy nem. Kicsit hisztizett, aztán mikor látta hogy nem figyelem, megette.

Nalunk sem jott ba az elso altal ajanlott modszer egyike sem. :(

Olvasva teged, pedig szerintem a lanyom sem egy matyohimzes, es jeee szinten 2 es fel eves ;) megis azt erzem, hogy nalunk nem ennyire gaz a helyzet.

Boltba milyen gyakran jarsz vele? En miota neki bolcsi van, nem viszem magammal! Van hogy egyutt ugrunk be valamiert, 1 dolgot valaszthat, ha meggodnolja magat, akkor az elso dolgot visszatesszuk Nalunk masfel evesen volt, hogy egy neni allt a bevasarlokocsi mellett a penztarnal, mert mondta, hogy fel, hogy ki fog esni a gyerek, aki kinjaban tekergozott ossze-vissza :D Ha kisbevasarlas van huzos kosarat viszunk, o huzza, segit. Ezzel ertunk mi el sokat, hogy O csinalhatja. O pakolhat bele stb. Igy sokszor el is felejt maganak venni valamit...mondjuk a boltok gondosokdnak rola, hogy ne tortenjen meg gyakran azzal, hogy a peztarhoz tesznek minden edesseget :((

Itthoni hisztinel o is a fejet a foldhoz vagja, szobajaba nem lehet bekuldeni, mert jon utanam orditva, es csapkodja magat a foldhoz. Nehez ignoralni, ha ott van a seggemben :/ Erre sok okosat en sem tudok :(

Erdekes amugy, hogy nalunk idegen kornyezetben, igy a jatszon is, egy angyal :O Nalunk itthon van pokol, ami sokkal jobb, mintha nem igy lenne.

...bocsanat, hogy sok okosat nem tudok irni, de mondom nalunk is epp ez a korszak tart, es ahogy irod, lehet lesz ez meg igy se :( Van egy konyv: Ugy beszelj, hogy erdekelje, hallgasd ugy, hogy elmeselje. Nezz utana, jo tippek van benne, hogy frusztracio kezelesere mik valhatnak be. ;)