Tényleg igaz ha gyereked van, akkor anyaként már nem is ehetnél sem édességet sem pedig trópusi gyümölcsöket?

Kérdem én, a gyereknek feltétlenül szüksége van a csokira? Nem hiszem.:) Sok mindent nem ennénk mi felnőttek sem, vagy a gyerekek sem, ha valóban csak azt ennénk, amire szükségünk van.

Amúgy nem értek egyet ezzel az időssel. Mert persze, természetes, hogy ha spórolni kell, akkor magadon spórolsz és nem a gyereken, vagy ha nem is spórolsz, de inkább a gyerekednek adsz, mint magadnak veszel, de ez még nem zárja ki azt, hogy ha a felnőtt is megteheti vagy megkívánja, akkor ne ehetne némi nyalánkságot.:)

Régen, a háborús időkben valóban így volt. Szüleim 1944-50 környékén születtek, egyikük parasztcsaládba (TSZ-esítés, elszegényedés), másikuk zsidó anyától, az apját elhurcolták, az anyjától elkobozták a lakását. Igen, ők emiatt kisgyerekként nagy szegénységben nőttek fel és mindketten alulról küzdötték fel magukat.

Ráadásul akkoriban hiánygazdálkodás volt. A mai napig emlékszem, hogy gyerekként rácsodálkoztam a falusi (parasztcsalád) nagymamámra, hogy milyen irtózatos kajamennyiséget tárolt otthon. Apámnál kérdeztem rá és ő mondta, hogy az ínséges időkből fennmaradt "ösztön", amit már idős korra nem tudott levetkőzni.

Én is mindig csokit meg narancsot, banánt kaptam tőle. Azt gyerekként is furcsállottam, hogy olyan körítéssel adta, mintha gyémántgyűrű lett volna, pedig otthon napi szinten volt mindegyik említett dologból. Szintén apám magyarázta el, hogy régen ezek ritka kincsnek számítottak.

Ahogy többen írták az időseknél a csoki, a trópusi gyümölcs kiváltság volt. Még a 80-as évek elején is a déligyümölcs nagyon ritka volt és órákig kellett sorba állni érte. Egy idős kolleganőm pedig elmondta, hogy csak hétvégén egyetlen kocka csokit kaptak a testvérével.

Bőségben persze nem érthető, de a szegénységben amolyan túlélési "ösztön", hogy a gyerek fejlődjön, nőjön, hiszen rajtuk fog múlni a család túlélése, következő generációja.

Sokakban a háború, a nélkülözés mély nyomokat és irreális gondolkodásmódot hagyott. Ha érdekel akkor szerintem akitől hallottad őt kérdezgesd. Lehet, hogy ki fog derülni miért gondolkodik így.

Öregek szokása.

Sőt, van olyan rokon hölgy aki úgy vesz a gyerekeknek édességet, hogy NEKIK, és annyit, hogy megromlana.

Most pénztárcához igazított bőség van, régen nem így ment.

Mert most mi tudunk venni csak magunknak csokit, és majd máskor(akár még este a gyereknek) vagy gyümölcsöt(ritka gyümit is, mert van), nem vagyunk rossz szülők. A világ más.