Társaságban hogyan tudod megnyugtatni, amikor meg kell osztanod másokkal a figyelmed, reagálni a többiekre, válaszolgatni másoknak, meg stb? (szeparációs szorongás 1,5 évesen. )

azt többször észrevettem, ha sír a gyerek, mindenki úgy beszél velem tovább, mintha éppen mi se történne, folytatja a témát amiről épp szó volt, fenntartva a figyelmem, válaszokat várva, miközben én csak a kicsire koncentrálnék, magyaráznám neki a heyzetet, megnyugtatnám, stb

és nem egyszer fordulnak ezek elő amikor pont úton vagyunk a babakocsival és találkozom ismerősökkel, vagy akárkivel, akiket a kicsi régen látott, nem emlékszik rájuk, megijed tőlük. mit tudok tenni? hiába simogatom a buksiját, legszívesebben felvenném, de utcán menet közben csatolgassam ki a kocsiból, főleg az ismerősök előtt, mintha valami extra félős pátyolgatni való pici baba lenne...?és hiába guggolok le és beszélek hozzá, mert közben az ismerősök is beszéltetnek, felelgetgetnem kell..

alapvetően nyitott, barátkozós jellem(mosolyog a hozzá gügyögő pénztárosra, stb), de mostanában(szeparáció) van, hogy számára idegenre a következőkön megy végig: először megszeppen, utána csak csendben van, néz rám(bújna hozzám),lehajtja a fejét, szégyenlősködik ez össz olyan 5 perc, és aztán elkezd sírni. és ezeket a fázisokat van, hogy észre se veszem, mert másokra figyelek éppen, csak a sírásnál eszmélek.

és legutóbb annyira nem esett le, hogy épp fél az idegentől, hogy még ott poénkodtam rajta, hogy vajon most hova tűnt a nagy legény belőled? :) (otthon eléggé öntudatos, mert utánozza az akaratos(olykor hisztis, idegbeteg) gyerekeket a játszóbölcsiből :()

és persze sírás lett annak a találkozónak is a vége :(

a félelmén pont nem poénkodnom kellett volna, csak nem esett le, hogy ezért a nagy csend, mert ugye másokra figyeltem.