Elkenyeztettem (? ) a lanyomat, szornyen viselkedik, car anyja vagyok. Mit kezdjek vele, magammal, es hol kezdjem?

Legyél szigorú és következetes. Ha valamiért veri magát, mondd meg neki, hogy nem, és akármit csinál, ne engedj neki. Az, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak, ne érdekeljen! Enyém is verte már magát a boltban, öt méterről néztem, mikor hagyja abba. Ő még csak két éves, egyelőre sikerült megfogni. Amit nála látok, határokat kell szabni egy gyereknek. És akármennyire is át akarja lépni, ne hagyd! Te vagy a felnőtt, nem ő, nem jó neki sem, ha túl nagy a felelőssége.

Apával mi a helyzet? Elváltatok?

Amit még kipróbálnék, elmennék kineziológushoz. Nagyon sok stresszt levenne a válladról, képes lennél ugyanazt a problémát másképp látni, megoldani. És a lányod is kicsit nyugodtabb lenne, mert rá is hat rajtad keresztül.

Próbáld úgy nézni a gyereket, hogy feszültség van benne, amit mindenáron le akar vezetni és te jó alany vagy hozzá, mert mindig engedsz neki.

Dehogynem lehet nevelni, kell is neki! A helyedben keresnék egy szakembert, aki segít rávezetni, megtanítani, hogyan kell adott szituációkat kezelni. Biztos vagyok benne, hamar lenne eredmény.

1. voltam.

5 évesen ez normális viselkedés, ami nem normális, hogy nem tudod fegyelmezni, és félsz töle.

Elöször is ülj le egy darab papírral és kezd el össze írni, hol is kellene konzekvenciát tartani, mi az amiben mindenképpen változtatni kell.

Ami nagyon fontos a gyereknevelésben, hogy kevés nemet tiltást használj, és mindig következetes legyél. A büntetések össze függjeneke a bünnel.

Probálj vele nyugodtan beszélni, mikor felidegesít is szépen beszélj vele, még akkor is ha iszonyatosan nehéz ez.

Pl üditö vétel elött kérdezd meg töle, melyiket kéri. Mond el neki, hogy ha nem fogja meginni, akkor másikat nem fogsz neki venni. Mond el, neki, hogy szerinted melyikek amiket ö meginna. Ha még is másikat választ és nem issza megg akkor hagyod hisztizni, semmi képpen sem veszel neki másikat. Ha nagyon felidegesíti magát, akkor elindulsz vele haza, és ha kell házáig ordít, de te akkor is betartod amit megigértél.

Nekem 2 lányom van, ez a dackorszak már 1 éves koruk után elkezdödött. Èn nagyon konzekvencia híve vagyok, habár adok választást a gyerekeknek, de ha nem tartják magukat hozzá, akkor jön a büntetés aminek köze van a bünhöz.

A nevelés nem megy gyorsan, nekem most a kicsi 3 évesem aki rosszabb passzban van és probálgatja az erejét, de következetes vagyok vele, így tudom, hogy attól, hogy most rosszabb a helyzet ez megváltozik.

Tegnap pl a nagylányom 5 éves, azért mert rászoltam valami miatt, kakimaminak nevezett. Ezt nem egyszer hanem többször megtette. Ekkor leültettem a lépcsönkre, és ott kellett gondolkodnia(persze ordított), majd mikor úgy gondoltam, hogy most már lehet vele beszélni, megkérdezte töle, hogy miért mondta. Elmondta, hogy azért mert rászoltam. Megkérdeztem töle, hogy örülne-e ha öt meg kakigyerekenek hívnám. Hát erre persze nem volt a válasz. Majd bocsánatot kellett kérnie, és mindent amit addig ledobált dühében össze szednie.

Most egy darabig nem leszek kakimami, de tudom, hogy majd valamikor megint próbálkozni fog, és akkor megint eljön ez a beszélgetés vele.

Az én lányom is hasonló, azzal a különbséggel, hogy ő társaságban tud viselkedni, de otthon ugyanilyen rossz. Ő 6 éves. Mar én is nagyon kivagyok, számlálom vissza a napokat az oviig. Talán az lesz a megoldás erre, mert visszazokken a szabályok köze. Nem mintha itthon nem lennének szabályok, de öt az itthoniak nem érdeklik.

Az utóbbi időben én is keményebb lettem vele, sőt az apja is, aki eddig nem szólt rá semmiért keményebben. Pl hogy addig nem mehetett el a szobából amíg el nem pakolja a játékait, és minden alkalommal ezt kell csinálnia. Rendszeresség, következetesség, ezt kell csinálni, eddig is csináltam, de néha én is ellazultam, tudom. De most nagyon kitartó vagyok, ha kell kiabálok is, de nem baj, ha náluk csak ez hat. Azt vettem észre, hogy kezd jobb lenni. A nem szép beszédre, nálunk az segített, hogy a barátnőjével voltunk játszóházban, aki mikor tavoztunk ezt mondta: köszönjük szépen, viszont látásra. Mikor kiertunk, én nagyon megdicsértem a kislányt hogy milyen illedelmes. A lányom megsértődött, hogy pedig ő is köszönt (eddig azt sem csinálta) öt miért nem dicsérem, de mondtam hogy nem ilyen szépen. Azóta szinte kapalozik, hangosan köszön, megköszön, stb. Persze varja az elismerést, de meg is dicsérem.

A követelőzesen sajnos még én sem tudtam változtatni, sajnos mindent megvesz neki az apja és a nagyanyja. Így nagyon nehéz.

Figyu, 5 évesen nagyon sok gyerek csinálja ugyanezt. A kisfiam is, nagyon nehéz vele, ez tény.De meg kell próbálni határt szabni neki.

Első lépésként a saját gondolataidban kell rendet tenned. NE szégyelld magad semmiért. Egyrészt senkinek nincs joga szar anyának titulálni, csak azért, mert hisztis a gyereked, másfelől a kislány szerintem már nagyon jól ráérzett a gyenge pontodra. Nem akarod, hogy mások előtt "lejárasson" a hisztivel, ezért inkább engedsz neki, csak hagyja abba. A gyerekek okosak, és könnyen tanulnak.

Mit kell csinálni, hogy anya azt csinálja amit én akarok?

Cirkuszt mindenki előtt.

Egy párszor meg kell mutatnod neki, hogy a cirkusszal nem ér el az ég világon semmit nálad, még ha ez nehéz is lesz. Ne foglalkozz közben másokkal, a célra koncentrálj.

A pszichiáter előtt meg ne rejtegesd a dolgokat, hanem meséld el neki. Ha valaki igazán jó tanácsot tud adni, az ő. HIdd el, látott már cifrább eseteket is.

Én még csak a 2,5 éves korszaknál tartok, de hisztiből, csakazért sem csinálom meg dologból,"NEEEM"-ből, földön fetrengésből már kaptam ízelítőt.

Nem tudom segítek-e vele, de nekem ezek csodát tettek: 1.mindig kínálok legalább 2 alternatívát, amiből tud választani a tiltott dolog/cselekvés helyett, amíg választ, és mindig választ,de addigre már kizökkent a hisztiből

2. mindig leguggolok és szemtől- szembe beszélgetek vele, amíg megnyugszik, a lényeg, hogy te nagyon higgadt, nyugodt légy. Esetleg megölelem,ha a beszéd sem megy, közben nyugtatom, ez is bevált.

3. ha szépen viselkedett, jól csinált valamit, akár ezerszer is egy nap, de mindig dícsérem

4. következetesség: amit egyszer megígérsz, be kell tartani, vagy amit kitűztél tiltottnak, azt be kell tartatni minden áron vele

Jó pár "idegösszeroppanásos" eset (mármint nekem) után alig van hisztink, vergődés, ellenkezés....remélem így marad