A párom szerint elkényeztetem a gyereket azzal, hogy mindig "ugrok" neki?

Szerintem a gyereked azért csinálja ezt, mert már nagyon unatkozik otthon. Gondolom ha átjönnek barát gyerekek, akkor inkább velük játszik mint rajtad lógna.

De ha nincs mit csinálnia otthon, akkor valakinek foglakoztatnia kell.

2 éves kor felett mindenképpen túl kevés csak anyával otthon lenni.

Nekem 2 lányom van, és elég jól eljátszanak egyedül, de hogy az ovi 2 hétig zárva volt, a végén már nagyon unták az egészet.

Nem értek egyet azzal, hogy 2 éves kor felett kevés csak otthon lenni. A fiammal vagyok itthon, épp ennyi idős. Együtt teszünk-veszünk, de ha pl. mosogatok, akkor eljátszik egy bő fél-háromnegyed órát egyedül is. Elsétálunk boltba, beszélgetünk, sosem unatkozik. Tesója és rokon gyerekek nincsenek a közelben, heti kb. 3x megyünk játszótérre, ott simán el van mellettük, barátságos, nem agresszív.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy mindenki éljen úgy a gyermekével, ahogy neki jól esik. Ha valaki egy évesen bölcsibe adja, mert képtelen vele lenni órákat otthon, és mást szeretne csinálni, hát tegye! Ahogy azt is normálisnak gondolom, ha valaki 4 évig otthon van a gyerekkel, mert nekik meg úgy jó. Úgy gondolom, hogy amíg az időt nem a férjedtől veszed el ezzel, addig csak kettőtökre tartozik a kapcsolatotok. Ha napközben, mikor kettesben vagytok, így érzitek jól magatokat, akkor tegyetek így! Gondolom apa nem ugrik mindenre, és ezt a gyerek is pontosan tudni fogja. Mindenkivel más a viszonya, pontosan tudja majd, hogy kinél meddig mehet el.

Mivel nem vagyunk Veletek minden nap, ezért pontosan nem tudnám megmondani, azonban ha a párodnak gondja van ezzel az azt jelenti, hogy ő elhanyagoltnak érzi magát. Találd meg az egyensúlyt a gyerek és közte (nem mondom, hogy könnyű). A kicsi majd akkor koppan amikor jön a tesó és neki nem lesz anya? Már most meg kell, hogy tanulja, hogy a szeretet nem arról szól, hogy körülötte forog a világ és anya egy csettintésre jön. Neked is van magánéleted, de lassan nem lesz. A barátnőm a fürdőkádból is kiszállt, a vacsoráját is abbahagyta ha a kicsi akart valamit. Akkor is, ha a nagyobb segíthetett volna az adott helyzetben. A gyerekek pedig megszokták, hogy sose hangzik el, hogy anya befejezi a dolgát és utána. Így aztán olvasnivaló, számítógép, telefon, bármi mellől kiugrasztják, ha valami nyűgük van.

A férjednek vsz. nem ugrasz ilyen gyorsan és bár valószínű tudatosan ezt nem is várja el mégis rosszul eshet neki, hogy a gyereknek meg igen. Főleg, ha be se vonod a gyerekkel való játékba, mutogatásba, bármibe. Kell a privát szféra, fontos, hogy a párodnak is legyen olyan ideje amikor csak az övé vagy. Ülj le Vele, beszéld meg, kérdezd meg, miért szól be. Valószínűleg el fogja mondani a gondját-baját. Faggasd ki arról is, amit esetleg nem is mond el. Figyelj csak rá és legyen Ő a fontos legalább amíg elmondja, amit szeretne. Akár bízd rá közben a kicsit valaki másra, hogy tényleg nyugodtan tudjatok beszélni. Különben szépen lassan egyedülálló anyuka is lehet belőled a legrosszabb esetben.

Szerintem nem kényezteted el ezzel, pláne ha te is élvezed az így eltöltött időt. Én is így tennék. Sőt, azt gondolom, hogy ki kell használni ezt az időt, mert a kistesó megszületése után már nemigen lesz rá alkalmatok, minden meg fog változni.

Nekem már annyira elegem van az emberek elkényeztetés-fóbiájából! (Itt most nem a férjedre célzok, hanem általánosságban írom.) Szeretni kell a gyerekeket és törődni velük az ő igényük és a mi lehetőségeink szerint. Hisz olyan hamar felnőnek! Mikor foglalkoznál vele, ha nem most? Én hiszem, hogy nem szabad kihagynunk ezeket az értékes együtt töltött időszakokat.

Sok boldogságot és komlpikációmentes 3. trimesztert kívánok!

2,5 éves a lányom, és habitusban akárcsak a tiéd. Én arra jöttem rá, hogy ő ilyen típus, társasági ember, és egyedül véletlenül sem szeret eljátszani.

Nem unatkozik ugyan itthon, de valóban ha rokon gyerekek jönnek hozzánk, mintha megszűnnénk létezni, olyan jól elvan velük.

A tesó miatt tényleg jó lenne lazítani kicsit a kapcsolatotokat, féltékenységet válthat ki belőle a kicsi, ha nem fogsz ugrani.

Egy picit igaza van a párodnak is, de csak picit, meg egy kicsit féltékenynek is érzem, amiért anyásabb a gyerkőc.