A gyerekem féltestvérének az anyjának (férjem exneje) "joga van látni a gyerekemet"?

Én évekkel ezelőtt lezártam minden kommunikációs csatornát, így rólam leszállt. Már akkor deklaráltam, hogy ha a lakhelyemen/lakhelyünkön megjelenik, rendőrt hívok.

A férjem sem igazán tartja vele a kapcsolatot. Nagyon csúnya válás volt, teljes kiábrándulással a férjem részéről. Őt is idegesíti a viselkedése, személye. Amikor még kiskorú volt a közös gyerek, akkor volt telefonos kapcsolattartás, vagy néha összefutottak, amikor a gyerekért ment.

Mióta nagykorú, a férjem is megszüntetett minden kapcsolatot vele. A gyerekével közvetlenül is tud beszélni, vele természetesen tartja a kapcsolatot. Az ő látogatásaival semmi bajom. Kicsit furcsa ő is, de nem tartom veszélyesnek és neki valóban rokona a féltestvére. De náluk (anyjával él) nem találkozhatnak, ezt önhatalmúlag megtiltottam.

A gyerekünk nagyon barátkozós típus, aki egyet mosolyog rá, azzal haza is menne.

De kezd rettentően zavarni a nagyszülők (mindkét oldalról) agitálása, hogy "de hát hadd lássa ő is". Pedig ismerik az előzményeket.

Bölcsődében névvel, személyleírással írásban leadtam, hogy neki TILOS kiadni a gyereket, ha kell, hívjanak rendőrt és minket, de semmilyen körülmények között nem adhatják oda neki. Emellett van egy lista, hogy kiknek igen (nagyszülők, jóbarátok, bébiszitter).

Szerencsére én évek óta nem találkoztam vele, amit tudok róla, azt is onnan, hogy a férjem gyereke mesél valamit és a férjem továbbmeséli nekem.

Egyébként a válásuk is a személyisége, viselkedése miatt következett be. A birkatürelmű férjem tizenvalahány év házasság után már nem bírta tovább és beadta a válást. A gyerekük akkor kiskamasz volt. A bíróság által kimondott válásuk után egy társkeresőn ismerkedtünk meg. (szóval nekem nem volt közöm a váláshoz.)

Bocsánat, csak tényleg nagyon idegesít, hogy azt hittem, hogy végre kitöröltem az életünkből, erre megint próbál beférkőzni. Egyetlen esetet tudnék elképzelni, amikor felraknám a jópofit és elviselnék egy találkozást vele (gyerek nélkül!), ha a közös gyerekük kórházba kerülne és meglátogatnánk a férjemmel. Akkor inkább ráharapnék a nyelvemre és elviselném. De remélem, hogy ilyen helyzet nem adódik és a gyerekkel nem történik semmi baj (mármint a nagyobbal).

A férjem szerencsére lekoptatja. Nem vagyok az a megtiltogatós típus, ez az egyetlen helyzet volt, amikor azt mondtam, hogy az én gyerekem, nincs kompromisszum, NEM. Azt ő is tudja, hogy nem lenne biztonságban nála, ráadásul visszaférkőzne az életünkbe, amit ő se szeretne, örült, hogy megszabadult tőle.

De volt olyan, hogy a nagyobb gyereket hangolta, hogy az apja jobban szereti a kicsit és mennyi mindent (főleg anyagiak) megkap. Nagy gyerek benyalta, hisztizett egy sort az apjánál.

A férjemet elöntötte a méreg. Mondta, hogy egyrészt ennyi idősen ő is megkapta ugyanezeket, másrészt, ha gondolja, akkor neki is vesz két csomag pelenkát, tápszert, plüssállatot meg kap új ruhatárat, ha két hónapon belül kinövi a régit. Mert a nagy "anyagi elkényeztetés" erre vonatkozott, hogy a gondozáshoz szükséges eszközöket megvesszük. Meg értelemszerűen pár játékot, korának megfelelően.

És igen, a férjem több időt tölt a közös gyerekünkkel, mert ő állandó felügyeletre szorul. Majd ha kamasz/nagykorú lesz, akkor ez változni fog és többet látjuk a hátát, mint az elejét.

Egyformán szereti őket egyébként, csak értelemszerűen máshogy szeret egy huszonévest és máshogy egy közel két évest. Utóbbi több ölelgetést, csiklandozást, labdázást igényel, míg a nagyobbiknak teljesen más igényei vannak az együtt töltött időben. Vele beül étterembe/moziba, a kicsivel meg nem.

A nagy ki is akadna, ha az apja hanyatt lökné az ágyon és a bordáit harapdálva csiklandozná.... A kicsi meg visít örömében.

Bocsánat, hogy hosszú lett, csak kicsit pipa vagyok. Egyébként az exfeleséggel se az a gondom, hogy ex. Ha normális lenne, én minden további nélkül szorgalmaznám a kapcsolattartást, akár a gyerekkel is találkozhatna és akár jóban is lehetnénk. De a személyiségzavara miatt elzárkózom tőle és a gyerekemet se engedem a közelébe.

Van elég ember a rokonságban, aki normális, tényleg szereti a kicsit és kölcsönösen kijönnek egymással. De nekik nincs is hátsó szándékuk.