Miért veszi sok szülő annyira szigorúan a nemi sztereotípiákat?

Azért ilyenek a lányaid, mert ezt sugallja a környezet. Ha a társadalom szerint a játékkard lányos lenne, azzal játszanának. Nem genetikailag kódolt a rózsaszín szín (sőt, száz éve még a kék volt lányos). Amiről te beszélsz az a külső nyomás a gyerekeken.

A fiamnak van babája. Szereti. És nincs baja.

Karácsony táján megkérdezte itt valaki, hogy milyen játtékkonyhát vegyen a kisfiának, mire válaszok helyett jól leosztották, hogy noooormális? Fiúnak konyhát?!

Én meg csak megkérdeztem, hogy miért, tán egy férfi nem főzhet?

Nem voltam népszerű...

Az 5éves fiam állandóan harcol, küzd. teli van a lakás kardokkal, harcosokkal, dinókkal, robotokkal, szinte csak ilyen mesék a jók tévében is, könyvben is (na jó... annapetigergő is simán jöhet :)).

DE:

van babánk, amit néha át kell öltöztetni, néha részesül abban a kegyben, hogy ő lesz az éjjeli alvós... és imád főzőset, boltosat játszani... és 3évesen a legboldogabb volt, amikor buliban sok (3-6 éves) hercegnőnek öltözött csaj között egyedüli fiúként kapott a (dinós pólójához) nadrág helyett egy tütüt :D

ja, és kicsiként imdta tologatni a játék babakocsit... igaz, hogy egy terepjárót tett bele, de legalább gondosan beövezte :D

Az én lányom például makacsul ellenáll minden tipikusan lányos dolognak, pedig bennem megvolt a szándék, hogy "cuki csajos" módon neveljem... letojta...

Ovis kora óta elutasítja a "barbis" ruhadarabokat. Hiába vettem neki (vagy inkább magamnak?) a szebbnél szebb babákat, alig játszott velük. Inkább plüssállatokkal szerepjátékozott, duplozott, stb. A tipikusan fiús dolgok sem vonzzák különösebben (pl. játék fegyverek, autók), inkább amolyan "semleges" játékai vannak, ami fiúnak, lánynak egyaránt alkalmas.

A suliban elkerüli azokat a lányokat, akik szerinte túl csajosak, nem tud hozzájuk kapcsolódni. A Violetta-őrület neki "fúj".

Nem így neveltük, egyszerűen ilyen a személyisége. Valószínűleg igazi geek csaj lesz, jobban érdekli a racionalitás, mint a cukiság. Én elfogadtam olyannak, amilyen, nem próbálom ráerőltetni a saját elképzeléseimet.

Nekem két lányom van és egy fiam. Nem fogom eltiltani a fiamat semelyik lányos játéktól. Ahogy nyilván a lányokat se a kisautóktól. Harcolós játékaink még nincsenek, de mondjuk a nagylányomnak épp a múltkor vettünk tapadókorongos nyíl- és íjkészletet, nagyon élvez vele lövöldözni.

Ahogy a kisfiam is imád porszívózni (a játékkal és a naggyal is, milyen férfiasan berregő egy masina az), a bugyirózsaszín takarítókocsit tologatni, a játéksöprűvel serénykedni. Igaza van az egyik előző válaszolónak, miért ne lehetne egy fiúnak játékkonyhája. Szerintem ne legyen rózsaszín, ha kifejezetten fiúnak veszik, de ennyi. Az ételkészítéses játékok abszolúte uniszexek szerintem. Mondjuk nálunk ott az élő példa, apa sokszor süt magának tojást, segít panírozni, zöldséget hámozni, húst szelni, nincs elveszve a konyhában. Csak ha valamilyen tálat kell elővenni, mert akkor lefagy :). És a ténykedéseit a kisfiam lelkes csodálattal szemléli mindig.

A színek más téma. Szerintem maguknak a gyerekeknek is van igényük arra, hogy megkülönböztessék magukat másoktól, erre legegyszerűbb, ha tisztázzák magukban a fiú-lány kategóriát. Az már nyilván a környezetből szivárog a tudatukba, hogy a lányokhoz a rózsaszín illik, a fiúkhoz meg a kék. Meg mik a lányos-fiús játékok, ruhadarabok. De erre nekik is igényük van, nem az a konzervatív, előítéletes környezet sulykolja beléjük. Nekik is szükségük van egy kis identitásra.

Én egyébként annyiban vagyok konzervatív, hogy rószaszín ruhát nem adnék a fiamra.

A körömlakktól én a lányaimat is tiltom. Úgyhogy ez nem téma. Attól nem mennék falnak, ha a fiam otthon felpróbálna lányruhákat vagy az enyémeket, de azzal már gond lenne, ha így akarna lenni egész nap :)