Akinek 6 éves kora előtt megtanult olvasni a gyereke, hogyan történt?
Baráti körben feljött a téma, néhányan mondták, hogy ők korábban (akár 3-4 évesen) tudtak olvasni. Érthető módon, arra ők már nem emlékeztek, hogy miként tanultak meg, csk a végeredményre.
A kérdést kíváncsiságból tettem fel, hogy akinek érintett a gyereke, hogyan zajlott a folyamat?
válasza:Én 5-6 éves korom között tanultam meg olvasni, és emlékszem rá.
Mindig érdekeltek a betűk, kérdezgettem a szüleimet, hogy melyik betűt hogy hívják, és volt egy rendszerünk, amiben ilyen nevük volt a betűknek, hogy Mama-betű, meg róka-betű. És aztán egyszercsak emlékszem, álltam egy utcatábla előtt, és leesett, hogyjéééé, oda az van írva, hogy Rezeda utca, igaz, anyu? Anyám meg pislogott. Na így történt. :D
A lányom ugyanígy kérdezgette, és mondtuk neki, hogy cica-betű és társai, de neki az összeolvasást mégis csak a suliban sikerült megtanulnia.
válasza:En mar ovoda kozepso csoportban tudtam olvasni. Anyamek utaltak esti meset olvasni, en meeg szerettem volna megis meset, igy kerdezgettem, hoogy ez milyen betu, az milyen betu, es megtanultam olvasni. Sot, nagycsoportban mar onalloan irtam a gepelt betuket lemasolva :P
29N
Jómagam is négy évesen olvastam. A szüleim pedagógusok, de állítják, hogy fogalmuk sincs, hogyan csináltam. Egyszer nagy csend volt, bejöttek, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy olvasok. Némi kétkedéssel mondták, hogy oké, akkor olvassak fel a könyvből. Felolvastam, ők meg leültek a döbbenettől. Nem tudják, hogy mi volt az előzmény, valahogy magamtól összerakhattam.
Nem tanítottak, de ha kérdeztem, mindenre kimerítő választ kaptam.
válasza:A betűk iránt mindkét gyerekem élénken érdeklődött kb. kétéves kora óta, így a betűk felismerése egész korán megörtént. Az összeolvasásra maguktól jöttek rá, képeskönyvek jó nagy betűs szövegét silabizálgatva.
A lányom 4 és fél éves volt, a fiam 3 és fél, amikor az első szavaikat összeolvasták. Nyomtatott nagybetűkkel kb. középsős korukban irkáltak, de iszonyat édes keszekusza betűik voltak :)) (nem rajzolták, másolták a betűket, hanem szavakat írtak, maguktól)
Most egyébként kisiskolások, és olyan igazán kirívó előnyük nem származott ebből. Oké, a legjobb olvasók közé tartoznak, a szövegértésük is nagyon jó, de hát van olyan osztálytársuk, aki az iskolában tanult meg olvasni, és ugyanilyen ügyes.
válasza: válasza:Mikor hazafelé stáltunk az oviból, mindig kérdezgette az autók rendszámtábláját. Szinte minden betűt elsőre megjegyzett, nagyon érdekelte. Könnyen ment az összeolvasás is, azt az utcanévtáblákról tanula meg. Utána jöttek a könyvben a fejezetek (tartalomjegyzék).
Fontos: ha kérdezi, csak akkor válaszolj, ne tanítsd direktben, és nem úgy mondd, hogy "EM" betű vagy "MÖ" betű, hanem magában ejtsd ki a mássalhangzót is: "m betű"
válasza: válasza:Ez sose értettem, hogy valaki végigunatkozza az elsőt, ha tud írni-olvasni.
- Környezetismeret-, matematika-, testnevelés- vagy énekórán miért unatkozna, csak mert tud olvasni?? Mégis milyen tanító az, aki semmi újdonsággal nem tud szolgálni, mint a betűk különféle alakjai?
- Aki tud írni nagycsoportos korában, az sem a szabályos folyóírást tudja, mivel az egy nagyon precíz dolog, borzasztó sokat kell gyakorolni, és a szülők 99,5%-a ha megfeszülne se tudná megtanítani, mert maga sem tudja már réges-rég. Nem mindegy (iskolában…), hol van a kis írott f-nek a kunkori áthúzása vagy a kis írott j betű alsó fecskefarka hol keresztezi önmagát: vonalon, vonal alatt, vonal felett.... Gondoljatok csak bele, egy betűnek négy alakját tanuljuk: kis írott, kis nyomtatot, nagy írott, nagy nyomtatott: tényleg mindegyiket precízen tudja reprodukálni egy nagycsoportos gyerek?? Esetleg felismeri és mondjuk a nyomtatottakat valamilyen kriszkrasz formájában (nem szabályos vonalvezetéssel) le tudja írni (inkább rajzolásnak nevezném). A szülők meg élből akkor egyest kapnának az elsős írás munkafüzetre, hogy kilóg a naplóból :D
- Csak mert tud olvasni, az iskolai olvasókönyvet meg a tanító néni által kiosztott gyakorló szövegeket tuti nem olvasta még.
- Kábé az elsősök fele tud olvasni, nagy nyomtatott betűket a fentiek szintjén „írni” – akkor a fél osztály unatkozik?
Nálunk három kislány ballag most az ovis csoportból, az egyik az enyém. A háromból kettő „ír-olvas”. Nem hiszem, hogy emiatt összeszakad nekik a világ szeptembertől vagy belezöldülnek majd az unalomba. Igaz, igyekeztem is olyan tanító nénit keresni, akinek az agyműködése nemcsak az életfunkciók fenntartására elegendő.
Van egy 2 éves lányom, természetesen nem szándékom olvasni tanítani vagy bármire kényszeríteni, ami nem tetszik neki.
Kicsit kísérletezgetek rajta, hogy mi érdekli, mit ért meg (természetesen semmit nem számonkérve).
Habtapiból vannak betűi és néha odahozza őket. Amikor átveszem, szoktam mondani, hogy "ó, köszönöm, ez egy C betű". Illetve kísérleti jelleggel a mesekönyveiben az A betűket külön mutogatom. Főleg azért, mert névelőként önmagában is szerepel, így sokszor előfordul.
Most látom azt, hogy a "betű" fogalmát érti, tudja, hogy a szöveg egységeit jelenti, vagy a szöveget, legalábbis az írott szövegre mutogatva mondja, hogy "betű".
Ezen kívül a hárombetűs nevét szoktam sokszor leírni, hátha képként megragad. Ezt úgy tűnik, hogy képszerűen már érti, viszont a betűket még nem.
Amin múltkor meglepődtem: amikor kérte, hogy írjak, rajzoljak, leírtam elsőként a nevét. Kérdeztem, hogy mi ez. Mondta a nevét. Utána leírtam, hogy "apa". Nem olvastam fel, csak mutattam, hogy "nézd, mit rajzoltam". A két "a" betűre mutatva mondta, hogy A,A. Erre csak megdicsértem és mondtam, hogy igen, az van odaírva, hogy "apa".
Nemrég volt a szülinapja és előtte is sokat emlegettük, mondtuk, hogy két éves lesz. Amit észrevettem, hogy a "számold meg" kifejezésnél érti, hogy számokat kell mondani, de a pontos definícióval nincs tisztában. Tudja, hogy mik számítanak számoknak, kb. 6-ig ismeri őket.
A "hány éves vagy?" kérdésre rendere azt mondja, hogy három :)
Egyszer az unokatestvérei is itt voltak, fürdésnél beözönlöttek a fürdőbe ők is. Látszott, hogy jelezni akarja, hogy sok embert lát és megpróbálta megszámolni őket, ami nagyjából úgy nézett ki, hogy "öt, három, egy, négy". Számolni nem tud, de a helyzetet felismerte és számokat sorolt fel.
Illetve kettőig tud számolni, mert számtalanszor jött oda két, egy kategóriába tartozó dologgal (két hajgumi, két plüss, két kirakó) és mutogatta, hogy "kettő".
A könyvek iránti elkötelezettsége elég komoly, egész nap képeskönyveket nézeget és magának narrálja, hogy mit lát a képen.
Nagyon remélem, hogy a könyvek szeretete megmarad élete végéig és akkor is, ha már tud olvasni (akár korábban, akár 6-7 évesen).
Írni én sem tudtam iskoláig, azt ott tanultam meg én is. Azzal próbálkozni se akarok, mert a kézcsontok addig nem is elég fejlettek az íráshoz, amíg iskolába nem megy.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!