Mit gondoltok a gyereknevelésben elkövetett "kegyes hazugságokról"?

Nem hiszek a kegyes hazugságokban, de a Mikulás az nekem nem teljesen az. A gyerek a hozzáértők szerint mágikus, mesés világképpel rendelkezik, de még egy csomó film is a Mikuláshoz kapcsolódik és alapvetően nincs vele baj. Nekem is van mitológiám a mai napig, nagy Terry Pratchett-rajongó vagyok, bejön a fantasy... Szóval amíg sejtjük/tudjuk, hogy ez csak mese, addig kár lemondani a vele behozott varázslatos hangulatról. Érdekesebb így az élet, mint földhözragadtabban.

Viszont van egy határ. Sokszor hallottam már arról, hogy a gyerekeket nagyon megviseli, ha a szülők nagyobb korban is kitartanak a Mikulás mellett, óriási csalódást tud ez okozni. Megismertetni a kicsit a Mikulás fogalmával piciként nem tartom hazugságnak, a kicsi érdekes világképe miatt sem. A mesékben sem valódi állatok vannak, hanem antropomorf meseszerűek, ez OK. Más kérdés, hogy én nem titkolnám, hogy a Mikulás mondjuk én vagyok... Nem tudom, hogy nézne ez ki élesben, de az én őszinteségemmel eléggé világos lenne a gyermekemnek, hogy mi merre.

Gólyát semmiképp, az nekem elég fura. Az egyik kedvenc pszichológusom is azt ajánlja, hogy igenis a valóságot mondjuk a kicsinek, természetesen a saját szintjén, 3 évesnek nem hozzuk be a szexuális szervrendszert (hacsak nem túl kíváncsi, mert állítólag volt már kicsi, aki abban hitt, hogy a gyermek a köldökön bújik ki az anyjából s mivel nem világosították fel, sokáig ebben hitt s nagyot csalódott a végén. nehéz a kicsikkel)... De gólya nem lenne a képben, ahogy káposztaföld sem. A többi nép hiedelemvilágát nem ismerem. Biztos van, ahol lótuszvirágban terem a bébi vagy efféle...

Karácsonykor sem jézuskáznék, mégis minek? Az én világképem más. Mivel ebben a kultúrában fontos elem a karácsony vallási része, valamikor beszélnék róla, a dalokban úgyis előfordul, de alapvetően a lényegre, a családi ünnepre koncentrálnék. Szeretet, különleges fények, illatok, nekem az étel is igen pozitív, viszont mások vallása és az ajándékok magas értéke pont nem érdekel. A kicsinek lenne ajándék, persze, ha telik rá és van értelme, akár drágább is, de ez a modern undorító pénzmánia és licitálás karácsonykor... Ezt soha.

Akkor tud lenni némi ütközés, amikor az egyik gyerek hisz a Mikulásban, a másik nem. Nos, szerintem a mikulásosnak kezelnie kell az igazságot, bármit is gondolnak a szülei, ezzel nem lehet mit tenni.

Azt írod, hogy 8 éves korodban tudtad meg, hogy nem Jézuska hozza valójában az ajándékot, és nem okozott törést benned, ugyanúgy meg tudtad élni az ünnep meghittségét. Nos, a gyermeki lélek valahogy úgy van 'összerakva', hogy szüksége van a varázslatra, a mese élteti, táplálja, de amikor lelepleződik a nagy igazság, nem törik össze, könnyen túllép rajta. A gyermekek többsége hozzád hasonlóan sokáig hisz a csodákban, aztán rájön az igazságra, és továbblép. Éppen ezért mondom, hogy meg kell adni a gyermeknek a csodavárás varázslatát, mert szüksége van rá, és bízni kell abban, hogy egy egészséges lelkületű gyermek könnyen feldolgozza majd a veszteséget /ha rájön, hogy Mikulás nem létezik/, nem zakkan bele, nek fogja az egész világot hibáztatni, és főleg: nem fogja becsapva érezni magát. Szerintem aránylag kevés az a felnőtt, aki óriási traumának élte meg, amikor rájött gyerekként, hogy Jézuska csak egy szép sztori, és átverve, becsapva érezte magát. Ellenben sokkal több az az ember, aki lelkiekben gazdagabbnak érzi magát, mert a mai napig meleg szívvel emlékszik vissza arra a csodaváró, remegő izgalomra, amit Szentestén érzett.

Nekem csodálatos gyermekkori emlékeim vannak, a mai napig szinte újra gyermeknek érzem magam, amikor a kisgyermekeink számára készítjük a Csodát. Ők izgatottak, ragyog a tekintetük, túlcsordul a kicsi szívük, és tudom, hogy életreszóló élményekkel gazdagodnak egy-egy meghitt ünnepen.

Az ünnep meghittségét megőrizheted, de ezt a csodavárást veszed el a gyermekedtől, amihez évtizedek múlva visszanyúlhat egy-egy szomorkásabb pillanatában.

Egyébként pedig ennyi erővel mesét se olvass Neki, mert tele van hazugsággal /a kandúrok nem viselnek csizmát, nem létezik a hétfejű sárkány, Hófehérke nem térhet magához, hiszen meghalt stb./ A gyermekek sokszor a meséken keresztül, a fantáziájuk segítségével dolgozzák fel az őket körülvevő világot. A fenenagy őszinteséggel csak blokkolod ezt a gyermeki fantáziát.

Azt csinálsz, amit akarsz, azt mondasz neki, amit akarsz.

Nem az én gyerekem, így leszrom.

Minek vonsz ebbe bele mást? Mit vársz? Csatlakozzunk a "NE HAZUDJUNK A GYEREKNEK" mozgalmadhoz?

Te nem kíváncsi vag yés véleményt vársz. Te eldöntötted, h hazugságokkal nem tömöd a gyereket, és ez a normális. Akkor csináld így.

Másnak jó érzés ajándékot adni úgy a gyereknek, hogy a Jézuska, Nyuszi, Télapó hozta és nem becsapásként kezelik a dolgot.

Nekem is ők hozták az ajándékot és nem volt a lelkemben emiatt semmiféle törés, nem éreztem úgy, hogy hülyének néznek, és nem hazudoztam emiatt a családnak utána.

Meg szerintem ez egy hagyomány, a Húsvét pl az 1800-as évek óta létezik, mint ünnep, akkor kezdték el a nyuszit és a tojást is szimbólumként használni.

Szerintem buta vagy ha ilyen h.lyeségek eszedbe jutnak, mint amiket leírtál.