Hogyan vegyem rá a 3.5 éves kislányomat a szigoru titoktartásra ugy hogy ne okozzak neki lelki sérülést? Többi lent

enyémre teljesen igaz, hogy amiről nem szívesen beszélek, arról folyton beszélni akar, amiről meg elcsacsogok vele, az nem izgatja utána :)

szerintem ez a legjobb taktika, teljesen hétköznapi szituként megbeszélni, nem csinálni belőle nagy ügyet, meg is mondani neki...

amúgy nem pontosan értem, megverted vagy csak kioktattad a sógorod? :) mert ha utóbbi, akkor nyugodtan mondhatod neki, hogy "rossz volt a pityu, ezért elbeszélgettem vele, ahogy veled is szoktam ha rosszat teszel, de megígérte, hogy többet nem rosszalkodik"

enyémnek elég lenne ennyi. mondjuk ha meg előbbi, arra nincs tippem :D

Ha semmi olyan nem tortent, szimplan csak beszelgettetek, akkor miert baj, ha felhozza? Ebbol kiderulne a feleseged szamara valami? Egyebkent nem szoktatok beszelgetni, vagy miert?

Szerintem minel jobban titoktartasra akarod birni, annal jobban fogja erdekelni a tema. Ha tenyleg ilyen nagy galibat okozna, ha kiderulne, akkor inkabb probalj meg nem tudomast venni a temarol, mikor errol beszel.

A legfontosabb az, hogy annyira önző vagy, hogy nem mered felvállalni a konfliktus helyzetet és inkább a lányodat kényszeríted hallgatásra, vagy akármilyen is a feleséged elmondod. Ha így fog kiderülni mivel lesz jobb? Még azt is tudja majd mondani, hogy ikre kéred a lányotokat. Mert benne van, hogy el fogja mondani, akármit mondasz (a kislány szemszögéből mindenképpen az a jó ha nem titkolózik) Semmi esetre sem haragudhatsz rá. Ha nem tulajdonítottál volna ennek nagy jelentőséget, talán eszébe em jutott volna/ jutna megemlíteni. Már ha tényleg semmi durva nem történt.

Szembe kellene nézni a dolgokkal és nem a kislányt rávenni ilyen dolgokra. Ez nem pszichológia, szimpla erkölcs...