Dorgálás után meg kéne vígasztalni vagy hogy kell dackorszakost nevelni?

Alapvetően minden mindig harmoniában van nem jellemzőek az indulatok egyik oldalrol sem.

De ma pont karácsonykor miért is ne, nem bírtam hogy nem hallgat rám, szoltam ezerszer, hogy hagyjon mosogatni vegyen fel papucsot ne álljon a vízbe, menjen játszani hagyjon stb, de mivel nem tágitott, nyúlkál a mosogatoba stb,dühömben bevittem a szobájába és lendülettel tettem az ágyába ágyneműbe.

Erre neki áll magában szomoruan sírni(nem hiszti volt)

Most ha vigasztalgatom ilyenkor akkor nem bizonytalanodik el abban hogy bízhat bennem hogy tudom mi helyes, mi nem, hanem egy labilis anyát lát? Vagy azt tanulja ebből hogy szeretettel megenyhül majd a világ a nagybetűs életben?

Szoval ma nem vigasztaltam mert hàl ég rövid ideig tartott es elkezdett játszani

De igazábol nem tudom hogyan lehet jol reagálni.

Elvégre nem kavarnám meg azzal ha dorgálom utána meg sajnálom őt?