Hogy és mikor mondjuk el 6 éves kislányunknak, hogy a z imádott papája meghalt?

Holnap. Minel elobb. Gyujthattok gyertyat, imadkozhat.

Reszvetem...

Részvétem.

Minél előbb, és hazudozásba semmiképp ne menjetek bele!

Ha bizonytalan vagy hétfőn kérd a védőnő vagy a családsegítőben a pszichológus segítségét.

Ha még más formában nem találkozott a halállal akkor a cicushoz hasonlíthatod a történteket.

Csak ne hazudjatok.

5 eves volt a keresztfiam mikor meghalt a mamaja, es azt hazudtak, hogy korhazba van ( tenyleg eloszor oda vitte a mento )

Most 8 eves, es a mai napig varja vissza a korhazbol, emlegeti, hogy korhazban van a mama ...

Először is amiatt ne aggódj, hogy majd nem tudod esetleg nyugtatni, mert hidd el, amikor látod rajta, hogy mennyire fáj neki, valami teljesen más érzés is meg fog jelenni benned és lesz erőd őt nyugtatni.

Másrészről pedig el kell neki mondani minél hamarabb. Nektek az most gyakorlatilag egy plusz és felesleges teher, hogy nem tudjátok, hogy reagál majd erre a gyerek. Ezenkívül nincs is értelme várni vagy hazudozni. Jár neki is, hogy megtudja! Attól nem fogja magát kevésbé rosszul érezni, ha most becsapjátok.

Nálunk 6,5 éves volt a nagyobb, amikor megtudták, hogy meghalt a nagyapjuk és 4 a kicsi. Éppen ültek a tv előtt, kikapcsoltam a tv-t, a párom pedig a másik szobából hallotta, hogy mit mondok nekik (az ő apukája volt). Már korábban is beszéltünk a halálról, próbáltam mindig úgy tálalni, mint egy természetes dolgot, de hogy is lehetne az, főleg amikor szeretett személyről van szó? Elmondtam, hogy reggel a nagyapa rosszul lett, bevitték a kórházba, de sajnos nem tudtak segíteni, nagyon beteg lett, meghalt. Néztem, hogy vajon melyik mennyire érti meg. A kicsi első kérdése az volt, hogy most már visszakapcsolhatjuk-e a tv-t. Ő csak akkor értette meg, hogy ez mit jelent, amikor mentünk hozzájuk és nem volt a nagypapa sem a szobában, sem a konyhában, de még csak kiabálnia sem kellett, hogy jöjjön be az udvarról. A nagy viszont azonnal megértette. Sírva fakadt, sokáig sírt, de jót tett neki, hogy kisírta magát. Persze kellettek neki napok, míg nem fakadt sírva a nagyapa gondolatától. Nekünk sokat segített, hogy kimentünk kettesben a temetőbe. Gyertyát is gyújtunk rengeteget, és sokat beszélünk arról, hogy most egy mennyire jó helyen lehet. Persze ez nem azonnal történt meg!

Nekünk eszünkbe sem jutott elhallgatni előle! Ti se tegyétek, könnyebb lesz ha elmondjátok, hidd el!

#5 Csak ne a vallásos baromságot mondjátok, hogy szárnya nőtt és egy képzeletbeli szakállas, vén fószer mellett sakkozik egész nap..

(Elnézést a rendes, tisztességes hívőktől, őket természetesen nem akartam megbántani, de az ötös válaszoló csak abból ért, ha a saját "stílusával" reagálunk a mondandójára.)

Nonszensz, amit írsz. Senki sem beszél úgy a halottakról, hogy kukaceledel lett belőlük, csak az ilyen provokatív seggfjek mint te.

Kérdező: MINNÉL ELŐBB mondjátok el neki. És mindenképpen beszélgessetek róla sokat, nehogy szegényben megoldatlanul maradjon ez a sajnálatos esemény.

Részvétem!