Hogyan viselkedhet így egy anya a kicsi gyerekével?

Elnézést kérek mindenkitől, aki esetleg magára ismert az említett hölgy jellemzésénél. Nagyon sajnálom mivel megbántani senkit sem akartam. Kitartok amellett, hogy akit napi szinten tiszta idegbetegmódjára hallok beszélni egy 1,5- 2 évessel az nem normális.

Az a nagy bűnöm, hogy ide kiírtam a kérdést? Ez borzasztó! Végül is ez egy ilyen oldal, nem? Mások véleményét kéri ki az ember, nem pedig a kérdés kiírásának okáról kell(ene) faggatózni, de mindegy.

Hogy mit szólnék? Én büszkén vállalom a nevelési elveimet a hibáival együtt. Teljesen nyugodtan írjál ki rólam kérdést! Ha olyan írna ki rólam, aki ismer akkor csak az zavarna, ha nem az igazságot írnák rólam, még az sem zavarna, ha csak felületesen jelennének meg dolgok, de azok legyenek igazak!

Ez pedig az igazság. Számomra felfoghatatlan, hogy egy KETTŐ éves mit tud tenni minden nap, amiért ezt kapja.

Ja és egyáltalán nem szokott más élete érdekelni. De mint írtam ez nem először tűnt fel. Először szerintem észre sem vettem őket, de amikor az ember egy héten többször látja őket, és szinte hajszálra pontosan mindig ugyanaz a stílus jelenik meg az már szemet szúr azért szerintem mindenkinek, aki nem burokban él. Mint írtam, féléve már biztosan, hogy feltűnt a dolog. Szóval szerintem ez megint csak az ő szégyene hogy a viselkedésével ennyire felhívja mások figyelmét magára.

Miért? Talán szerinted ez normális? Nem azt kérdeztem, hogy az én nevelési módszerem normális-e. Hanem hogy ez a viselkedés, normális-e? Kíváncsi vagyok, ki "mered"-e mondani, hogy egy kicsi, 2 éves gyereknek ez kell, ezt érdemli!

Ilyenkor felmerül a kérdés (már bocsánat), hogy tudsz-e szöveget értelmezni.

Kénytelen vagyok idézni magamtól:

"Nem is mond igazából semmi csúnyát neki, "csak" az, ahogyan mondja! A kislány mutatott neki valamit, és teljesen kiakadt, hogy biztosan nem veszi meg, mit képzel (valami pár száz forintos csoki volt). A gyerek nem sírt, teljesen hozzá van ehhez szokva, de ő csak mondta, még percekig, hogy múltkor is megvettek valamit, aztán nem játszott vele, ne is mondjon ilyet, ő meg nem veszi az biztos, stb"

"FÉLÉVE kb azt mondta, hogy vesz neki pudingot, de ha nem pakol rendesen össze a szobájában, akkor sírhat, ő nem ad. Ez számomra elképzelhetetlen."

"De miért nem mondhatja meg neki kedvesen, hogy aznap már kapott? Ha egyáltalán így volt."

Ne haragudj, de ebből szerintem világos, hogy nekem nem azzal van a bajom, hogy nem kap meg valamit, vagy hogy ösztönzi a pakolásra! Az egyetlen problémám a hányingert keltő stílusa! Ha másba kötsz bele, azt annak tudom be, hogy vagy egyetértesz vele csak nem akarod kimondani, vagy te rohadtul nem érted mit akarok írni (és nem azért mert nem írnám egyértelműen, hanem mert nem akarod!)

És így választ tőled még nem kaptam... hogy mit is tud- ő tenni amiért az anyja ilyen vele.

(Nem vagyok fogyatékos, így látom mi a szigorú és mi az említett viselkedés között a különbség, tehát a "nem tudjuk neked mit jelent", itt megint csak kötekedés, mivel ha azzal a jelzővel illettem, hogy "parancsnok ", akkor szerintem ez szintén egyértelmű!)

Mondtam, hogy én nem bánom :)

Egyébként, pont az jutott eszembe, hogy itt én is befejezem veled, nincsen értelme. Úgy látszik máshogyan látjuk a dolgokat. De azt már észrevettem, hogy itt ha valaki felrak egy sértő kérdést másra nézve, akkor azonnal megjelennek a a kis védelmező őrangyalok. Semmi baj, nyilván velem van a gond, mint mindig a kérdezővel (naivan hittem, hogy most esetleg lesz aki nem ítél el a kérdés miatt!)

De könyörgöm ez hogyan kibeszélés? Tudod kiről van szó? A kibeszélés alapja, hogy a két fél ismeri az illetőt...

Ha ide kiír valaki egy kérdést és a másik segítő szándékkal válaszolni akar, akkor hisz a kérdezőnek. Jelen esetben el kellene hinned hogy én azért buktam ezen ki, mert valóban csúnyán viselkedett. Ha egy másik kategóriában valaki azt kérdezi, hogy például elmenjen-e a rendőrsége mert valaki több napja követi, akkor ennyi erővel ott azt kérdeznéd, hogy "biztosan követ? Inkább csak arra sétálgat, mivel ami neked követés az lehet, hogy neki csak a reggeli a séta."

Szóval ha TE nem lennél rossz szándékú, akkor megpróbálnád magad beleképzelni a helyzetembe és esetleg kérdeztél volna még róla valamit vagy annak tudatában amit írtam válaszoltál volna. De nem, te elkezdted, hogy mi van ha csak én látom, így, meg még kit tudja mivel... Ez nem segítő szándék. Az meg, hogy a véleményemet, nem fejtettem ki neki, az pont azon a neveltetésen múlt, amiből te nyilván hiányt szenvedtél, mivel engem nem arra neveltek, hogy "menjél oda és oszd le!" De magamban nyilván van véleményem, és ezzel kapcsolatban írtam ki a kérdést, ennyi. Mint írtam, a kibeszélés itt nem valósult meg!