Miért cipelik egyes anyukák a járóképes gyereküket babakocsiban?

Egyszerű, mert haladni akar, és nem minden fűszálnál megállni.

Én is babakocsizok, ha dolgom van, mert nem vagyok hajlandó három órát szöszmötölni az amúgy félórás bevásárláson.

Egyébként rengeteget megyek a lányommal, de akkor tényleg minden kavicsnál ácsorgunk.

Egyébként: mit szólsz bele, neked semmi közöd más életéhez, a sajátoddal foglalkozz.

Ekkora gyerek nem tud sokat sétálni, gyorsan elfárad. Hamar az lenne a vége, hogy a szatyrok mellett cipelhet az anyuka egy nyafogó gyereket is. Tömegközlekedésen külön élvezet, hogy ha nem adják át a helyet. Áll, fogja a két éves, bitang nehéz gyereket, szatyrokat, közben kapaszkodik, és igyekszik nem elesni.

Többször adják át a helyet, mint ahányszor nem! De arra butaság alapozni, hogy biztosan lesz helyed.

Így csak felszállni és leszállni nehéz. Babakocsi nélkül totál szívás totyogó gyerekkel elindulni rövid távon is. Hiába futkározik vidáman egész nap, húsz perc séta után elfárad. Gyerek. Ennyi.

Kis példa:

Elindulunk a boltba a gyerekkel. Ő a kismotorján jön. Kb 500 méter után leszáll róla, mert meg kell néznie azt a követ az út mellett, amiből ki van rakva az egész járda széle. Aztán az összeset. A motor szépen átkerül hozzám. Egy óra múlva odaérünk a 10 utcára lévő boltba, bevásárolunk, megyünk haza. Viszem a két szatyrot, a motort, aztán az első utcában elfárad a gyerek és nem hajlandó jönni. Adom a motort, toligálja magát még két utcányit, aztán megint durci és nem akar jönni. Szóval felveszem a nyakamba, motort a szatyrok mellé és hajrá. Mire hazaérünk, már lehet is leoperálni a nyakam.

Azóta inkább tolom a kocsiban, motort bedobom alulra a szatyrok mellé, amikor őfelsége elfáradt.

Ha lesz gyereked és nem fogod mindenhova autóval vinni, megérted.

Vagy anyuka várandós és nem.mer kockáztatni, h kibírja e a nagy az utat vagy cipelni kell...

Vagy hajnalban mentek együtt uhra, és aludt a nagy a kocsiban, aztán megejtették a vásárlást.

Ezeket csinálom én...de még 100oka lehet...