Mindenből kudarcélménye van, mert hozzám méri magát? Hogy játszak igy vele? (leülős játékok)

Hajtogasd meg a papírhajókat amikor nem látja, amikor alszik. Aztán csak vedd elő, hogy vannak ilyenek, és ha rajzol rájuk valami jelzést, hogy legyen két csapat, esetleg egy vörös keresztes mentőhajó, akkor fürdéskor úsztatjátok őket a kádban. Beleültethettek egy-két legóbabát is, akiket aztán ki lehet menteni.

Hagyd játszani! Miért azt akarna látszani, amit te akarsz? Tök igaza van. Szerinted egyébként attól lesz majd kitűnő tanuló, hogy 4 évesen matricázik? Dehogyis.

Ez egy 4 éves gyerek! Nem kell állandóan egrecíroztatni. Értem én a jószándékot, de ez így teljesen felesleges és csak frusztrálja a gyereket. Hadd szállítsa dömperrel a puzzle-t és ha órákig "csak" tologatja a homokozóban, avval sincsen semmi baj, ebben a korban még a monotonitás-tűrés teljesen megszokott dolog. Nem kell feladatokat csinálni a játékból unos-untalan, hadd használja a fantáziáját és akkor álljon neki 1-1 tevékenységnek, ha kedve van hozzá. Van épp elég irányított feladat és fejlesztés az óvodában, nem kell a szabadidejében is finoman mindig ilyen irányba terelni. Eltérő ütemben fejlődnek a gyerekek, ha ő még 4 évesen autózni akar a végtelenségig, akkor hadd tegye! Vannak feladatigényes gyerekek, akik imádják a játékos fejlesztést és vannak, akik későn érnek,(a fiad is inkább ilyen lehet) nem maradnak le semmiről, majd felkészül az iskolára, de még az is arrébb van jóval, ne erőltesd. Ami ténylegesen fejlesztést igényel nála, az a dühkezelés, én erre mennék rá, rengeteg információ és otthon végezhető gyakorlat, "trükk" elérhető a neten, már 4 éveseknek is, ha így rákeresel, amik észrevétlenül beépíthetőek a hétköznapi életbe. Mert valóban meg kell tanulnia az indulatait, dühét, frusztráltságát kezelni, ez is a szocializációs folyamat része. Jómagam evvel kezdenék, mert ez inkább "aggasztó", semmint az, hogy szabadon, irányítás nélkül akar játszani a 4 éves gyerek, hiszen ez utóbbiban nincsen semmi különös. 2 fiam van, a nagy már 18 lesz, sosem szerette a fejlesztős, foglalkozós, konkrétan irányított elfoglaltságokat, szerintem még 12 évesen is csak legózott állandóan. Gimnáziumba jár, harmadéves, éles eszű, intelligens, gyerek, semmi hátránya nem származott belőle, hogy üresen maradtak a jó szándékkal vásárolt fejlesztő füzetek, a kötelezőt megkapta az oviban és a suliban, itthon meg megmaradt gyereknek.( a mai napig botrány ügyetlenül és csúnyán rajzol, de ez nem érdekli a kutyát sem, nem lesz festőművész, na bumm) A kicsi más, vele foglalkozni kellett mindig és elmaradások is voltak/vannak, de ő szereti, elfogadja ezt, ahogy a terelgetést is. Most még nem gond a fiadnál sem, hogy így már nem érdeklik a kezdeményezéseid, a dühkezelésével elég kezdeni egyenlőre valamit. A társas, a séta, a gesztenyeszedés sem fejleszti egy dekányival sem kevésbé azt a gyereket,annál meg biztosan hasznosabb és szórakoztatóbb, mint amikor anya megmondja még azt is, hova törölje festés közben az ecsetet. Tudom, hogy segíteni akarod és mindezt jószándékból teszed, de ereszd ezt el, még csak 4 éves, engedd, hogy a saját tempójában, önmaga kezdeményezésével tevékenykedjen szabadon bármivel is, amiben az anyukája egyenlő partner és nem pedig a "kiképzőtisztje". Közös játékot, tevékenységet erőltetni sosem lehet, évekre elveszi majd a kedvét és akkor is majd kényszernek éli meg, amikor már ténylegesen muszáj lesz foglalkoznia vele.

Ha jobban szeret kint tevékenykedni,miért nem fociztok,labdáztok,játszótereztek,lovagoltok,vagy strandoltok ? Lehet,hogy nagyobb korába is a mozgást fogja szeretni és nem a leülős feladatokat :)