Normális dolog a kislányomnál ez?

Senki nem mondta, hogy az! Fogd már fel! A sok-sok között egy darab ötlet, lehetőség, akármi volt (majd te úgyis jobban tudod, ebben biztos vagyok). Miért kell állításnak beállítani valamit, ami nem az? Feltételes módban írtam, nem pedig állítottam.

Az általam ismert kislány speciel nem nőtte ki, mindig is problémás volt, most kb. 18-20 éves lehet, egy jó ideje nem hallottam róluk. Na, Ő kényszerbeteg.

Akiről te beszélsz az nem kényszeres, a legtöbb gyereknek vannak lüke időszakai, fiam pl. azt nem szerette, ha kajás lesz a keze, mikor tanult enni, de nem hisztizett miatta. Ezek valóban kinőhetőek, ezt nem is vitatta senki.

Miért is lennék frusztrált? Nekem nem voltak ilyen jellegű problémáim, nincs mitől annak lennem. Kicsit mellényúltál. Te viszont ugrasz. Nyugi van!

Szép napot Neked! :-)

Látjátok... mindig ez van, ha nem figyelmesen olvassátok el, amit a Másik írt.

Mert egy dolog, ami le van írva.

Másik dolog, hogy mit képzelsz még hozzá... meghamisítva az eredeti írás valóságtartalmát.

Ismeritek, biztos azt a "játékot", az un. sugdosós... egymás fülébe súgtok egyetlen szót (kifejezést) és a sor végén már egészen más jön ki. Na, ez ugyanabból az EGO-s torzításból fakad, amit az elme még hozzátesz az eredeti jelentéshez. Így lehet aztán jó nagyokat vitatkozni egymással... - hogy pedig én nem is úgy gondoltam! -

Persze van még egy fontos tényező, ami akkor lép életbe, amikor vagy nem ismert, vagy másképpen értelmezett szóról/kifejezésről esik szó. Erre a legegyszerűbb megoldás, h. mindig a lehető legegyszerűbben fejezzük ki magunkat, kerülve az idegen és kettős-értelmű szavakat.

No, de hogy ne okoskodjak...

Van még egy lehetőség. A tisztelt Kérdezőnek mondom:

Ugyanis, szokott még előfordulni, h. óvodában (többnyire) lát, hall, tapasztal a kicsi olyasmi "eseményt", ami az Ő kezdetleges (nem pejoratív értelemben) öntudatát/érzésvilágát felkavarja... pl. Látta, hogy egyik társa pisis bugyival/gatyával jött ki a WC-ről, s ezt esetleg még a többiek ki is gúnyolták... Ez néha éppen elég ahhoz, hogy önmagára vetítve is traumatizálja kissé. De ezek csak átmeneti jelenségek ebben a korszakban...

Valóban igaz, hogy ezeket a kisebb "diliket" ki fogják nőni a kicsik, mint ahogyan a sejpítést, pöszögést, stb. is kinötték/kinövik idővel. Úgy hogy nem kell mélyen aggodalmas szemeket mereszteni feléje, amikor épp egy ilyen szituációban van a kicsi. Türelem, s gyengéd odafigyelés csak. Semmi több.

Nem pedig körbeállni is fennhangon sóhajtozni: - Úristen... mi lehet (és lesz) vajon ezzel a kislánnyal! -

Ez a javaslatom.

Az ERŐ legyen Veletek!

Ha szabad ötletelni, és nem bánjátok, akkor kiegészítem, bár távból nyilván nem tudhatjuk. Tehát, javaslom, kedves kérdező, gondold végig, hogy a gyermekedhez hogyan viszonyultál a szobatisztaságra nevelése kapcsán. A MÚLTON javaslom gondolkodni, mert a múlt szorosan összefügg a jelennel tehát.

Például te, vagy egy másik rokon (nagyi, tesó, szitter stb) nem erőltette-e a szobatisztává válását a kislányodnak annak idején? vagy épp ellenkezőleg: semmi biztatást nem kapott, stb? Vagy: érte őt netán bármiféle kellemetlen élmény, netán trauma a szobatisztává válása kapcsán, vagy a nemi szerve kapcsán? Van-e esély arra, hogy (ne adja isten) molesztálásnak volt kitéve? Látatlanban ezek mind valamilyen szinten esélyek, lehetséges okok lehetnek, de lehet, hogy ezek közül csak az egyik oka, vagy egyik se, hanem valami más. Nyugodtan lehet tovább ötletelni, viszont a kérdező van "testközelben", ő áll a legközelebb a kislányához nyilván, de hátha rájön az ötleteléseink által, hogy mi a bibi.

Előző előtti, akinek elszabadult a fantáziája, ezek szerint te vagy. Ennek mentén inkább csak félrevezeted a kedves kérdezőt.

Én mindösszesen felvetetem a lehetséges okokat, hozzátéve, hogy sajnos csak sejtést írhat még szakember is, hiszen ez egy olyan típusú kérdés, amihez kifejezetten látni kellene élőben a kérdéses gyermeket, erre viszont nyilván nincs lehetőségünk nekünk, válaszolóknak.

Az autizmus esélyét pedig igencsak minimálisnak vettem e kérdés kapcsán, legalábbis a kedves kérdező sorai alapján erre tudok következtetni,

hogy nem sok esély van autizmus diagnózisra.

Előző előtti voltam.

ELÍRTAM AZ IMÁNT AZ ELEJÉT! Sorry.

KORRIGÁLVA:

Április 22-es, 08:32, akinek elszabadult a fantáziája, ezek szerint te vagy.

Kedves előző! :) Kifejtenéd, megkérhetlek (az indokolatlan cinizmusod és túlzásaid helyett), mitől normális ez?:

"Mostanában az lett a szokása, hogy pisilés után vagy sokáig törli vagy lecseréli a bugyit vagy még percekig törölgeti, mert rettenetesen zavarja, ha egy csepp is marad a bugyiján. Olyan szinten, hogy többször hisztirohamot kapott"

Mert ha pl csak önkielégít egy gyermek, az pl teljesen normális (ha csak nem napjában tízszer, és órákon át).

De ez mégis mitől volna természetes...?

Te vagy az, aki távból simán megmondja "kőbe vésett igazságod" formájában, hogy ez "tök rendben van".

Én viszont árnyaltan kifejtettem,

hogy nem vagyunk és nem voltunk ott, ahol a kedves kérdező,

nem ismerhetjük a részleteket, ezért sok mindent érdemes végiggondolni, hiszen csak a kérdező leírásából tudunk kiindulni.

Egyáltalán nem diagnózist írtam, te viszont "kőbe vésett igazságodként" távból rávágod, hogy ez szerinted teljesen normális:

"Mostanában az lett a szokása, hogy pisilés után vagy sokáig törli vagy lecseréli a bugyit vagy még percekig törölgeti, mert rettenetesen zavarja, ha egy csepp is marad a bugyiján. Olyan szinten, hogy többször hisztirohamot kapott"

Mégis mitől normális, hogy perceken át történő törölgetés közben dührohamot kap a gyermek?

Szakmai idézeteket is kérek szépen tőled. Köszönöm. :)

És azt is idézd, kérlek, hogy szerinted mely soraimmal és milyen okokból nem értesz egyet. :)

(Ha jól látom, 45-55% között rajtam kívül nincs más, a jelen pillanatig itt, bár nyilván az én %-om is változhat időközben.)