Normális dolog a kislányomnál ez?

Kedves előző, te, sajnos, megoldáskeresés HELYETT nagyon szeretsz fröcsögni. De érvelni nem akarsz. Fröcsögni igen.

Ezen kívül nem tudsz szöveget értelmezni megfelelően.

Egyfelől: én nem a pontozás %-ra utaltam, hanem arra a %-ra, ami alapján be vagyok azonosítható nagyjából (45-55%).

Tehát a jobb oldali "bizbaszra" gondolok,

nem a bal oldalira. :)

Máskülönben az értékelés a gyakorikérdéseken sokszor valóban irreális, ha nem is mindig, de többnyire.

Csakhogy én nem erről beszéltem! :))) Kedves, nyugodj már meg és figyelj oda, amit a másik ember mond / ír! :)

És NEM CSAK EZT értelmezted TÉVESEN...

Vagy te is hasznos módon hozzászólsz a kérdéshez és a közvetlenül felmerülő témákhoz, vagy semmi értelme annak, ha továbbra is felületesen értelmezed mások szavait, meg ha kötekedsz.

A te számodra az a felháborító, hogy én, meg sokan mások, akik ehhez a kérdéshez írtunk választ, pusztán csak elgondolkodtunk azon, hogy a kedves kérdező elmondása szerint (és hát mi másra alapozzunk, mint ami tartalmat kiír kérdésként??)

idézem ismét:

"többször hisztirohamot kapott."

(Kicsit reálisabban fogalmazva dührohamra, vagy egyéb érzelmi kilengésre utal,

de a lényegen ez nem változtat, mi értettük őt,

de te nem vagy hajlandó érteni, min aggódik, mit észlelt.)

Az viszont TELJESEN MÁS KÉRDÉS, hogy vajon a kedves kérdező jól érzékeli azt, amit megírt kérdésként a kislányáról, vagy vajon eltúlozza ezt.

De szerinted gondolatolvasók vagyunk?? :)))

Én nem vagyok gondolatolvasó.

Hanem arra válaszolok, amit kiírnak a kérdésükben a kedves kérdezők. Pl itt tehát:

"...többször hisztirohamot kapott."

Elnézést, h. újfent közbeszólok. Csak a hisztizésről, pár mondatban.

Én már unokákkal (és óvodás társaikkal a játszótéren) foglalkozok, de azt tapasztalom, h. egy kisgyerek (az egyik 1/2 6, másik 7é) csak akkor hisztizik (látszólag tök feleslegesen), ha

a) általában meg van engedve neki, tehát nincs erőből leállítva (főként odahaza, de boltban is, tök mindegy hol)

b) a szülők egyik-másika is "hisztizik" időnként (főként odahaza, mert az olyan felnőttes, ugye?)

A gyerek ugyanúgy tanulja el a "hisztit", mint ahogyan a nyelvet (evést, ivást, káromkodást!) tanulta el.

Ami a gond szokott lenni, h. sok szülő észre sem veszi a saját hisztijét, (de a rokonjaiét sem) mert már annyira megszokta (környezete is), hogy fel sem tűnik. Például a felnőttek közti "játszmázás" is egyfajta "hiszti", csak sokkal burkoltabb formában. De az. Mert mire is megy ki egy játszma (egy szappanoperában)?

Hogy jogosnak ítélt vágyaimat, igényeimet kielégítse a Másik. Megszerezzem azt tőle, amiből többet szeretnék, ami persze nem csak pénzben mérhető anyagi jellegű dolog, hanem lehet nem anyagi jellegű nyereség, pl. szeretete, törődése, elismerése, a megbecsülése is irányomban. Szóval ennek érdekében dúl otthon a játszma...

A kisgyerek meg tanul, fülel, hallgatózik, figyel a háttérben és megtanulja a játszmázást is.

(Egyébként meg ez a dolga: a tanulás, a szocializálódás)

Szóval a kisgyerek (is) vágyik a szeretetre, a törődésre, a szülőre. (Persze pont azt nem kapja meg, mert Apa/Anya gürizik, mint állat.) Ez a szeretetigény még az ő korában normális, hiszen kicsiként egoista. Mindent akarna, de még annál is többet. Mert azt hiszi, körülötte forog a világ. Sok szülő tényleg a kisgyereke körül forog, mindent megtesz, mindent megvesz, amit csak kér, vagy követel. (A farok csóválja a kutyát!) Így azt is megtanulja, ha az újabb és újabb vágyait akarja kielégíteni, akkor egy kis hiszti bedobással azt el is éri. Igen, persze, már AKINÉL.

A felnőtteknek is vannak (sajna) vágyaik. Ezért is játszmáznak, hisztiznek.

- Micsoda? Még hogy ne legyenek vágyai az embernek?

Ne bizony! Ne vágyai legyenek, hanem elképzelései, TERVEI! Nagy különbség. De, hogy mi a különbség, tessék kiguglizni!

No, persze nem könnyű azt elhinni, a hiszti hogyan is jön a nedves/pisis bugyi miatt. Hol itt a vágyakozás?

Hát ott, h. pl. szégyelli magát emiatt és vágyik a "szégyenmentes" állapotra.

Vagy onnan, h. tökéletes(!) WC-re járó szeretne már lenni. Vágyik rá, hogy olyan felnőttesen hibátlan legyen, mint Anyu/Apu, vagy sokan mások. Nem fogadja még el saját maga képességeit, hogy Ő még "tanuló" fázisban van. Esetleg túl sokat foglalkozik azzal, hogy neki már mi mindent kellene "hibátlanul" tudnia. Tehát erősen vágyik a hibátlanságra. Ha otthon/oviban túl sok értékelést, minősítést hall, az is teheti ezt...

Még sorolhatnám... de csak ötletelés lenne.

Az ERŐ legyen Veletek!

Ismételten jelzem, hogy nem vagyunk jelen a kérdező gyerekénél, ezért arra tudunk reagálni, ahogyan a kérdező megfogalmazza a problémáját a gyermeke kapcsán, és hát nem sokat tudhatunk meg távból róla, főleg a jelen kérdés kapcsán nem sokat, a körülményekről.

És a kedves kérdező azt fogalmazta meg, hogy MOSTANÁBAN (tehát rendszeresen, mostanság) "hisztirohamai vannak".

ENNEK SOK OKA LEHET. És itt többen többfélét felvetettek, mi minden ok lehet. Szerintem e kérdés esetén ez rendjén való.

(Nyilván NEM az az egyik lehetséges válasz, hogy "skizofrén / pszichopata / akármicsoda extremitás" a lehetséges ok, de sokféle egyéb oka lehet, MERT NEM SOKAT TUDHATUNK MEG A KÖRÜLMÉNYEIBŐL, így akár a kérdező gyermeke traumatizálódhatott, de az is lehet ,hogy csak nem jól áll a neveléshez a kedves kérdező, és/vagy csak valami kellemetlenség érte a gyermeket, vagy pl irritálja valami a bőrét, stb. SOKFÉLE oka lehet, miért van rendszeres "hisztirohama".)

30 fős gyerekcsoportokkal foglalkozom esetenként.

KÜLÖNFÉLE OKOKBÓL van visszatérő érzelmi kitörése a különféle óvodás korú gyermekeknek. Ami azt jelenti, hogy NEM MINDENKI ESETÉBEN természetes.

Úgyhogy távból EZT A KÉRDÉST csak különféle lehetséges variációkkal lehet, az okokat keresve.

Evvel szemben a kedves rongyrázó hozzászóló (pl. ápr. 25. 23:43, 58%) elbagatellizálja ezt a kérdést, mereven, végiggondolás nélkül.

Én meg egyébként egy szóval se ajánlottam pszichiátert.

Kéretik nem összetéveszteni a hozzászólókat.