Hogy mondjam meg a 2,5 éves lányomnak hogy az apukája meghalt?

Biztosan tobbszor kell elmondani majd neki. Nagyon sajnalom hogy ezt at kell elnetek. Az erzeseidet vallald fel, nem kell elotte titkolni , igy hamarabb is rajon hogy valami baj van, a masik meg a hitelesseg.

Ami annyit jelent hogy amit lat rajtad jelen esetben banatot, szomorusagot es hogy mindjart elsirod magad de mondjuk visszatartod vagy elvonulaz de veletlen meglatja vagy utana latja rajtad akkor azt nem fogja erteni hogy miert “titkolod”, az erzelmeid es tetteid legyenek osszhangban egymassal. Egyaltalan nem kell titkolni az erzelmeidet, mert a kesobbiekben o is ha nagxobb lesz fogja tudni hogy azokat fel lehet vallalni a szineszkedes helyett amiket sok ember csinal. Az nem hiteles a te szemedben sem.

Ez egy tragikus helyzet itt belefer boven a siras. Neked is jobb lesz es nem zavarod ossze hanem nyilt vagy elotte. Ez a kotodest es a bizalmat is csak meg jobban erositi kettotok kozott, mert ha te megmered mutatni magadat, a legmelyebb fajdalmadat oszinten akkor ezt majd o is meg tudja csinalni. Es ezzel ot is felszabaditod hogy megadod neki a szabadsagot hogy mindent kifejezzen ami benne van, mert az nem szegyen.

Őszinte részvétem, átérezlek, 6 napja halt meg a párom...:-(

Gyerekeimet imádta, együtt laktunk, enyémeket megviselte, főleg a kisebbet, fiú 10,5 éves. Az iskola szerencsére empatikus, toleráns. Nagyon erős kötődés volt köztük-köztünk, sokkal erősebb mint a saját apjukkal, ezt a tanitó néni is tudta. Én azt mondtam, hogy az Angyalokhoz ment és onnan figyel minket, vigyáz ránk és minden nap elmondom, hogy nagyon szeretett minket. Még nem tudom sírás nélkül....ez van. Minden rá emlékeztet, nem tudok megválni a tárgyaitól, ruháitól és nem is akarok.

Kitartást Nektek!

6 napja? Jezusom! Reszvetem!!;(

Nem is kell megvalni. Egyebkent is nagyon friss a dolog! Kell ido a gyaszra. Mindennek majd eljon az ideje, semmit sem szabad surgetni!

Nagyon sajnalom!

Kitartas! Es sok erot kivanok nektek is!

En elvinnem.. nem tudom miert ne lehetne? Eleve az elet es halal az elet termeszetes korforgasa. Persze nem ilyen fiatalon mint amennyi a ferjed lehetett de hozzatartozik az elethez a halal is sajnos. Egyes kulturakban annyira termeszetes ez az egesz. Nem felnek a halottol, a temetestol hanem termeszetesnek veszik. Fel nem fogom miert ne lehetne elvinni a temetesre! Hat megiscsak az apja! Nyilvan nem mindenki temetesere hordja az ember a gyereket de ez MAS! Sose ertettem ezt a logikat.

Engem 6 evesen a papam temetesere se vittek! De miert?! A gyereknek ez meg nem olyan! Es jo lett volna ha ott lehettem volna...

A temetes egyuttal egy lezaras. Nah nem a gyasznak hanem ennek a kezdeti folyamatnak. Es egy nagyon kozeli hozzatartozonal mint az apa a gyerek is megerdemli ezt a fajta “lezarast” persze nem fogja ugy erteni de ha latja ezt a dolgot es kozbe mondod neki mi tortenik ugy az o szintjen jobban meg fogja erteni szerintem. Mert lat egy folyamatot nem csak beszelnek rola. Es ha hivja az apukajat vagy varja akkor pl tudja az ember mondani hogy emlekszel ott a temetoben elkoszontunk apatol es o most mar fentrol vigyazz rank vagy valami hasonlo.

Szerintem hiba gyerekeket kihagyni ilyen esetben.

Vidd el, persze, talán jobban megérti, hogy nincs, ha látja, hogy eltemetitek. :(

Sajnálom.

Borzalmas ezeket a sorokat olvasni. Nagyon nagyon sok erot es kitartast kivanok Nektek! Oszinte reszvetem. :(

Nalunk unokatesom volt parja halt meg. A gyerek miatt szoros volt a viszonyuk. Imadta az apuka a kislanyt es ez kolcsonos volt. Mikor elmondtak neki a kislany azt mondta nem akar hallani az apjarol. Azt hiszem 3 eve halt meg. A kislany akkor volt 4 ev korul, most 7 lesz mar. Es nem latszodik rajta, hogy lenne barmi baja is.

Ha ez tortenne en is elmondanam es elvinnem a temetesre.

Mindenképp vidd a temetésre.

És nyugodtan sírj előtte. Talán ezzel is könnyebben megérti, hogy már nem jön vissza. És hogy neked is nagyon hiányzik.

Apukám születésem előtt 1 héttel halt meg balesetben. A temetése utáni nap születtem. Anyukám mindig sokat beszélt róla gyakran néztük együtt a képeiket. Mikor nagyobb lettem emlékeket gyártották vele. Tudtam hogy szeretett biciklizni, az oviban minden nap elmeséltem hogy apával bicikiztünk és fagyiztunk. Iskolás koromban egy ideig nem szerettem rá gondolni, haragudtam rá amiért nekem igazából nincs is apukám.

Most így felnőtt fejjel örülök hogy anya sokat beszél/T róla, olyan mintha kicsit én is ismerném