Igaza lehet a tanító néninek, hogy egy 10-11 éves gyerek már ne panaszkodjon otthon, hanem oldja meg a problémáit egyedül?

Egyetértek az előttem szólókkal, tök jó, ha elmondja otthon a dolgokat.

Bár engem „elrontott” a gyerekem két rémes tanítónője alsóban, így ne vegye magára senki, nem akarok általánosítani, de nekem elsőre az ugrott be, hogy a tanító néni azt nem szeretné, ha róla tudnának infókat a szülők. Egy konkrét sztori: a gyerekem általában mindent elmesél itthon, de mikor a tanítónő csúfolta, azt csak egy másik felháborodott anyukától tudtam meg. Mikor rákérdeztem a gyereknél, igaz-e, és ezt miért nem mondta el, az volt a válasza, hogy azért nem mondta, mert tudta, hogy beszélni fogok emiatt a tanítónővel, és ha bárkinek a szülője beszél vele, akkor másnap azt a gyereket az osztály előtt megalázza emiatt… (Egyébként nem vagyok az a tanárhoz rohangálós típus, ha beszéltem is velük, mindig normálisan tettem.) Szóval ilyen is van sajnos.

A „Matula-szerű” stílus egyébként számomra pozitívan hangzik.

Nem, nincs igaza.

A pedagógussal beszéld meg négyszemközt, hogy lesz szíves a továbbiakban NEM olyat mondani a gyereknek, hogy titkolózzon otthon, mert ez a családi elvetekkel ellentétes.

A gyereknek pedig magyarázd el, hogy a tanító néni tévedett ez esetben.

Az egy dolog, hogy ez gimiben működik, de ne mondja nekem senki, hogy egy 10-11 éves ne mondjon el semmit a szüleinek, ami a szívén van. Hiszen még gyerek.

És a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni egymással.

Nagyon régén voltam tízéves, de ez a legkegyetlenebb korosztály (nagyjából gimnázium 10. osztályáig).

Aki nem illik a tucatok közé, azt könyörtelenül kifúrják, bántalmazzák mindenféle módszerrel.

Anno nagyon kemény iskolai zaklatáson estem át az alkatom miatt - amiről azóta kiderült, hogy cukorprobléma, és azóta vékonyan élek és virulok.

Az összes gyerekkori barátom beállt a g*nyók közé és elhagyott, így a korosztályomból senki nem állt mellém, és senki nem védett meg.

Ha nem lettek volna ennyire lelkiismeretes szüleim és néhány tanárom, én már rég por és hamu lennék a Kék Bálna gyomrában. 😕

A gyerekeknek - főleg ebben a korosztályban sokkal inkább szükségük van a szüleik támogatására, mint ahogy egyesek hiszik.

Egy nyolc elemit végzett észkombájn-lady pedig csak ne hitelesse ilyen baromságokat a gyerekedet.

Az ilyen oktató alkalmatlan a pályára (és túllépi a hatáskörét).

Milyen jogon akarja "megmérgezni" a szülő-gyerek viszonyt??? Milyen jogon akarja arra nevelni a TE gyereked, hogy VELED ne legyen őszinte / bizalmas???

Így is egyre ritkább, hogy a családtagok érdemben beszélgetnek egymással otthon. A tanítónő szerint tényleg az lenne az ideális, hogy

"- Mi történt ma a suliban?

- Semmi."

... borzalmas:(

A beszélgetés nem önállótlanság.

Én mindig sokat beszélgettem a szüleimmel, és nem feltétlenül fogadtam meg a tanácsaikat, és nem is akartam soha, hogy helyettem oldják meg a problémáimat.

Szerintem az ilyen hozzáállás van annyira veszélyes a harmonikus családi életre, hogy (csoportosan) akár fel lehetne az igazgató figyelmét hívni rá. Nem akadékoskodni (az ilyen ember úgysem változik meg), csak hogy tudja.