Igaza lehet a tanító néninek, hogy egy 10-11 éves gyerek már ne panaszkodjon otthon, hanem oldja meg a problémáit egyedül?

Még egy dolog, amit rühellek a pedagógusokban: nem tudják, mi az árulkodás fogalma.

Eleinte szerettem volna tudtunkra adni, hogy durván zaklatnak, erre csak megvonták a vállukat, és annyit mondtak, hogy: “Ne árulkodj állandóan.”

Bocsánat, de az árulkodás az, hogy “Pistike engedély nélkül kiment WC-re”, “Gabika feltette a lábát az asztalra”, de amikor valaki árt neked, és elmondod, az nem az.

22-es: ugyanezt mondta a gyerekem már 1. osztályban az árulkodással kapcsolatban. :)

Szerintem az iskolában az árulkodás ugyanabba a homályzónába tartozik, mint a szorgalomjegy. Utóbbit nem sikerült megértenem, mert a tanár közölte, hogy matekból azért nem lehet a gyerek 5-ös, mert nem jelentkezik eleget órán, nem elég szorgalmas. Ennek fényében mi a tökömre kapja a szorgalomjegyet? A szünetekben és délután az udvaron tanusított szorgalmára? :)

Általánosságban az jó ötlet, hogy a konfliktusokat osztályon belül, tanító, osztályfőnök bevonásával rendezik le a gyerekek.

Viszont az, hogy a gyerkőc otthon elmondja, hogy mi történt (akár ha panaszosan is), még nem jelenti azt egy ekkora gyereknél, hogy a szülőtől várja a megoldást, és nem jelenti azt, hogy a szülőnek ebbe bele kellene avatkoznia.

Elsősöm van, ha panaszkodik, mindig első körben azt javaslom neki, hogy szóljon a tanítónéninek, hogy mi a gondja, és beszéljék meg. Ha ez nem műáködik, akkor én szólok a tanítónéninek, de kérem, hogy úgy intézze, mintha én nem lennék részese. ha még mindig nem működik, akkor lépek csak személyesen a képbe.

Oldja meg?

Tényleg, és ha a másik megveri, akkor mi lesz? Nekem ugyanis volt olyan osztálytársam, aki válogatás nélkül vert mindenkit, aki pedig kiállt magáért, hát... nem járt jól.