Ti mit csináltok (csinálnátok) ha az apja nagyon leszúrja a gyereket, az ok jogos, de a kicsi (3-4 év körüli gyerek) nagyon sír? Elkezditek vigasztalni?

Nemes egyszerűséggel: a férjed hülye.

A gyereket akarja elnyomni és kínozni, vagy a viselkedést helyteleniti? Ha az utóbbi, akkor a megfelelő mód az, hogy elítéljük a viselkedést, de biztosítjuk arról a gyereket, hogy szeretjük, és nem azonos a rossznak mondott viselkedésmóddal.

Azaz nem rossz a gyerek, csak rosszat tett.

A férjed "kissé túlzásba vitte", amikor jól lecseszett és sírásba hajszolt egy 3-4 éves gyereket, mellesleg a sajátját, majd veled is veszekedett? Nem, kissé vitte túlzásba. Ez abszurdum. Nem viselkedünk otthon úgy, mint egy elmebeteg smasszer. Aztán majd lehet kiakadni 20 év múlva, hogy miért nem néz rá sem a gyerek, mikor ő "mindent megadott neki és az ő érdekében keményen fogta".

Gondolkozzon már, az isten szerelmére ... Sírásig szadizni a saját óvodását, majd otthagyni a félelmével, fájdalmával, értetlenkedésével, és ezek után még veled is balhézik, hogy miért vigasztalod?

Ja, és döntse el, mit akar. Hogy "tekintélye" legyen, és elnyomva, lenyomva, félelemből engedelmeskedjen neki a gyerek, amíg muszáj neki?

Vagy azt, hogy őszinte szeretetkapcsolat legyen köztük, ami nem csak a kötelező ideig és kötelező körökig marad meg, és úgy nevelje szépre, jóra, bizalomra?

Mert csak a vadbarmok akarják az elsőt.

Menni liberális szülő...ezért tartunk ott ahol tartunk. A gyereknek mindent szabad, pátyolgassuk a kis lelkét mindegy mit tesz, neki szabad.

Ezért van ennyi elkényeztetett bunkó, életképtelen gyerek és kamasz.

Kérdező: Most mit csinált volna a férjed? Vigye el fagyizni megjutalmazva hogy rosszat tett?

Utolsó:

1, Nem ismered a liberális szó jelentését.

2, SEMMI köze az életképtelen kamaszokhoz.

3, A terrornevelés adta a mai, életképes, vidám, aktív, egészséges felnőtt generációt, amelyik magasról tesz az idős szüleire.

4, Kvára kínos, ha számodra ismeretlen szavakkal dobálózol.

Ha jogosnak ítélem meg, ahogyan az adott helyzetben reagált a férjem, akkor nem védem ki a gyereket. Annyiban, hogy nem üvöltök vele én is, hanem nyugodt hangnemben elmondom neki, hogy apádnak ezért és ezért igaza volt.

De ha a férjem jogtalanul szidja le nagyon a gyereket, akkor igen, megvigasztalom, mert van olyan, hogy tényleg nem érdemli meg és egy határozott rászólás is elég lett volna. Természetesen ekkor sem azt mondom, hogy nincs igaza a férjemnek, amiért leszúrta, csak hogy abban nem volt igaza, ahogyan tette vagy amilyen mértékben tette.

Tény és való, hogy azért az ember minden ok nélkül nem szúrja le, szidja meg a gyerekét, annak mindig oka van általában. Tehát kivédeni sosem kell a gyereket teljes mértékben, ebben igaza van a férjednek, mert akkor rossz irányba mehet el a dolog. De van, hogy túlzásba visszük, azt pedig igen is nem szabad egyik félnek sem hagyni. Mert hosszú távon nagyon rossz kapcsolata lesz majd azzal az emberrel a gyereknek, aki minden apróságért lépten-nyomon leszúrja, veszekszik, vitatkozik a gyerekkel, netán még a keze is eljár.