Vérvételre kell vinnem a gyerekeimet, képtelen vagyok rávenni magam. Mit tanácsoltok?

Gondolom az oltásokat is beadattad nekik.Az se jobb mint egy vérvétel.

Szedd össze magad, ne ragadjon át rájuk a félelmed.Lehet lesz sírás pár percig.És ne egyedül vidd őket, legyen melletted valaki.

3 évesen vittem őket először.

Mindent elmeséltem neki, hogy mi fog történni: busszal megyünk, sorszàmot húzunk, addig rajzolhat, lesz egy nővérke, aki biztos kedves lesz vele. El kell szorítani picit a karját, de az nem fáj, utána egy tűt szúr bele. Ha akarja, nézi, ha nem, akkor becsukja a szemét, vagy elfordul. Ülhet közben az ölemben. Egy picit fog fájni, szó szerint egy tűszúrás. Piros lesz a vére, és olyan sűrű, mint a szörp, és csak pici fiolányi kell a vizsgàlathoz.

Utána kap rá ragrapaszt, majd otthon leáztatjuk, hogy ne fájjon, mikor lehúzom.

Utána megyünk haza, és ha bátor volt és nem húzta el a kezét, akkor lehet szó egy fagyiról/játszótérről.

Nem baj, ha kicsit izgul vagy fél, mi felnőttek is szoktunk, az se baj, ha sír, de nem ránthatja el a karját, ezért azt én fogom tartani, ezt muszáj lesz.

Aztán másnap annyit nem mondott a vérvételen, hogy nyekk.

Nagyon büszke volt magára (én is) és a nővér is el volt ájulva, hogy milyen bátor.

Nem maradt meg neki negatív élményként.

A gyerekek sokkal jobban viselik az ilyeneket, ha nem azon izgulnak, hogy mi fog történni, és fog-e fájni. Hazudni nem szabad.

A 2 évesem végig csacsogta, észre sem vette, hogy megszúrták.

Szedd össze magad!

A félelmed átragad és akkor csak lefogva tudják megcsinálni!

A gyermekeid érdeke, hogy bátor legyél, ráadásul nem haldoklik egyik sem!