Szerintetek elvárható egy 4,5 évestől, hogy ne vágjon a felnőttek szavába ha beszélnek?

Szerintem meg abszolút elvárható. Bár tudom, ma már egyre kevesebb dolgot várunk el...

De normális keretek között elvárható. Ami azt jelenti, hogy ne fél órát kelljen várnia, hanem csak az aktuális mondat vagy gondolat végét.

4,5 éves. Gyerek, de nem hülye. Tökéletesen érti a saját anyanyelvét.

Nekem is mindig mondták a szüleim, hogy várjak picit, tiszteljem meg a másikat, mert én is szeretem végig mondani, amit elkezdtem. Persze ez 1-2 percet jelentett. Hamar megtanultam, aztán már csak szóltam, hogy anya/apa! láttam, hogy vették az adást, hogy mondandóm van és hamarosan már mondhattam is.

Igen. Majdnem 5 éves gyerekről beszélünk, aki már értő, gondolkodó, szófogadóvá tehető lény. Nekem is van gyerekem (2 is), kicsi korától rászóltam, ha belevágott a beszédünkbe. És ez fordítva is így van, ha ő beszél, én sem vágok a szavába.

Engem személy szerint piszkosul idegesít a sok liberális "a gyerekecském azt tesz amit akar mert ő meg olyan kis pici prüntyike", amikor beszélgetek barátnőmmel, és a gyereke 3 percenként megszakítja valami "nézd", "látod?" meg "most mindenki álljon fel ha tapsolok" jellegű tök más dologgal es az anyuka csak mosolyog es válaszol meg azonnal ugrik minden szavára. A gyerek így SOSEM tanulja meg hogy kölcsönös tiszteletet adjunk ha valaki beszél. 4,5 evesen pedig ez már alap.

Ugyanennyi idős a kisfiam és ő is egész nap csacsog. :-)

Nézd, egy félórás monológba én (felnőtt) is belevágnék, vagy inkább otthagynám és mennék a dolgomra.

A kisfiúnak rengeteg közlendője van. Ha anyósod még nem épült le szellemileg, akkor igenis nyitottnak kéne lennie arra, hogy meghallgassa őt. Vagyis, ha észreveszi, hogy mondani akar valamit, akkor lekerekíteni a mondandóját és átadni neki a szót. De úgy látom, retardált vagy szellemileg leépült, aki úgy vágyik a meghallgatásra, mint egy kisgyerek és képtelen másra figyelni.

Összességében: normális, pár mondatos közlendőnél igenis elvárható. Félórás monológnál nem, és nem is akarnám ránevelni. Ne szokja meg, hogy mások fölösleges szócséplését illendőségből a végtelenségig KELL hallgatnia.

Valahol a ketto kozott az igazsag.

Egyreszt igen, ilyenkor mar az atlagos fejlodesu gyereknek jo kivarnia a sorat, ha beszelni akar. Ezt gyakorlatilag pici koruktol mondogatjuk nekik es ilyen idosen mar gyakoroljak is. (Kiveve pl az autista fiamat, o 8 evesen sem erti ennek a lenyeget, de az mas tema, maskepp viszonyul sok dologhoz).

Viszont!

Az is teljesen normalis, ha egy ennyi idos gyereknek nincs turelme vegighallgatni egy 15, de akar 5 perces monologot ugy, hogy kozben o nem oszthatja meg a gondolatait a masikkal.

Ezt eloadasnak hivjak es oda csak kesobb kell jarnia. Ertelmes pedagogus meg altalanos iskolaban, sot, kozepiskolaban is engedi kommunikalni a diakot rendszeres idokozonkent, eletkortol fuggoen.

De ha en tarsalgok valakivel, akkor nem elvezem, ha 5-10 percen keresztul mondja a masik a magaet, engem pedig nem hagynak szohoz jutni, pedig kozel 40 eves vagyok, nem 4,5.

Ha a nagyi azt gondolja, hogy igy kell beszelgetni az unokaval (vagy barki massal) akkor bizony vannak neki is kommunikacios problemai, nem biztos, hogy a gyerekkel van a baj, aki x perc utan megprobal szohoz jutni...

(Erdekessegkeppen az autista fiam ezt is csinalja, hogy nem jut soha a mondandoja vegere, mondja, mondja es nem hagyja a beszelgetopartnert megszolalni. Ugyanugy tanitjuk neki, hogy ezt hagyja el, mint azt, hogy nem szabad belevagni masik ember szavaba. Szoval egyik dolog sem kisebb hianyossag a masiknal.)

Lehet, hogy anyosod mindig aposodhoz beszel, aki kozben nezi a Cobra11-et es bologat, lehet, hogy a nagyi megszokta ezt a fajta “beszelgetest”. Finoman megkerheted, hogy probalja maskepp is, engedje a gyereket is szohoz jutni rendszeresen, csereben valoszinuleg a gyereknek sem lesz muszaj belebeszelni az o mondandojaba.

Ha az illető felnőtt levegőt sem vesz két mondat között, egy felnőttől sem várható el, nemhogy egy gyerektől.

Normális esetben elvárható, de ez nem az. Plusz egy ekkora gyereknél az ember számít ilysmire, főleg, ha valaki az anyukájával beszélget.

Ha valami fontos, akkor én is másnak a szavába vágok. Egy gyereknek lehet, hogy fontos az, hogy elrepült egy pillangó és osztozni akar az élményben.

Ha csak azért szól közbe, mert figyelmet akar, azt nem szabad hagyni.

Sokan a gyerektől olyan dolgokat várnak el, amit a felnőttek is elmeletileg tudják csak ők maguk sem tartják be. És ilyenkor jön a liberális nevelés duma. Hány olyan emberrel találkoztam (munkám során is), hogy valakivel beszél és egyszercsak felveszi a telefonját. És azzal is, hogy kinyomod a szavába vágsz a beszélő partnernek.

Szóval ne legyünk álszentek. Természetesen tanítsuk meg a gyerekeket az illemre, de ne felejtsük el, hogy ők is emberek.