Ti hogyan kezelitek, ha más anyukák sokkal többet értek el az életben, mint ti és sokat kell velük lennetek (munkahely, bölcsőde, játszótér)?

Ehhez minek kell anyanak lenni? Anyasag nelkul is vannak sikeresek, gazdagok, meg vekonyak is.

En mondjuk nulla segitseg mellett nem csak hogy visszafogytam, de kisportolt kocka hasam lett, mert ez nekem fontos volt es fektetek bele energiat. De nyaralni 10 ev alatt 1x voltam. Ettol meg nem cserelnem el az eletemet senkivel aki evente 10x nyaral. Nekem a sajat testem, sajat ferjem, sajat gyerekem es sajat eletem kell, koszi.

Irigység. Nehéz levetkőzni, mert a saját tehetetlenségébe üti bele az orrát az illető (gondolok itt a visszafogyásra ami mögött sokszor áll egyszerűen akaratgyengeség. Minden egyes nap számolni mit eszik, és megmozdítani magát a házimunkán kívül is- rengeteg plusz energiát igényel, ezt belátom, de szerintem mindennél rosszabb ha folyamatosan elégedetlen azzal amit a tükörben lát).

Felénk van egy anyuka , akinek 100% tökély az élete , rendszeresen be is számol róla. Akármennyire is tudom felnőtt fejjel, hogy ilyen nem létezik, tehát neki is biztos vannak gondjai vagy nem 100% osan rózsaszín napjai- akkor is az lett az eredmény, hogy minimális kommunikációra szorítkozom vele, messziről elkerülöm inkább.

Egyetértek az előttem szólókkal, ehhez nem kell anyának lenni – elég csak kissé butuskának. :)

Szerintem az ember felnőtt korára jó esetben rájön, hogy senkit nem érdemes irigyelni, mert mindenkinek megvan a maga baja. Lehet, hogy kívülről hipiszupinak látsz dolgokat valakinél, de ha megvakargatod a felszínt, kiderül, hogy sehol sem fenékig tejfel minden, és nem cserélnél vele. Mert csak egészében érdemes nézni mások életét is, nem kiragadni a csillivillinek tűnő dolgokat, hiszen azok önmagukban nem értelmezhetők.