Egy 3 éves gyerek mit követhet el, hogy megérdemelje, hogy felpofozzák?

Szerintem egy normális (tehát nem valami hiperaktív dühkitöréses) 3 éves gyereknél és normális (pl. nem alkoholista és 0 EQ-s... stb.) szülőnél nem elfogadható, illetve nem tudom elképzelni. Amelyik gyerek "bunkón visszaszól", az valószínűleg hallotta (pl. hasonlóan "jól nevelt" nagytestvérétől) és nem is érti, amit mond és ezt a szülő is tudja. Kisebb bűntetteknél agresszió helyett be lehet küldeni pl. a sarokba vagy felrakni a szekrény tetejére amivel püfölt vagy összetakarítani vele, amit kiöntött, vagy csakazértis fogni a kezét, pedig utálja, ha ezredszerre is elszaladt... stb., ha meg aznapra már nagyon nem bírom a társaságát, bezárhatom magamra a vécét fél percre vagy neadjisten leültetem egy elektronikus bébiszitter elé. (Szerintem nagyanyáink sem teljesen az étel miatt menekültek néha egész napra a konyhába...)

Amelyik felgyújtja a házat, hát ott is a szülő volt a hunyó, hogy elől hagyta a gyufát, de ilyesminél persze el tudom képzelni, hogy a szülő ijedtében rávág, ha kilépett az úttestre vagy alaposabban elfenekeli, mert megdobta a kistestvérét egy könyvnehezékkel és emiatt az ügyeleten kötöttek ki szenteste - de ezek mind olyan kivételek, amiket már írtál.

Egyébként sajnos létezik persze az a klasszikus forgatókönyv is, hogy apát leszólja a főnöke, ő otthon kritizálja az asszonyt, a nő erre bántja a gyereket, az pedig meghúzza a macska farkát. Ugyanez igaz akkor, ha csak valamelyik szereplő beteg, fáradt... stb. és ezért türelmetlen. De azért értelmes embereknél ez is kimerül maximum ingerült hangnemben vagy kiabálásban, de utána bocsánatkérő magyarázatban - elnézést, nem akartalak megijeszteni, nem rád vagyok mérges, hanem fáj a fogam és szeretnék pihenni... stb. - , (még akkor is, ha gyerek nem biztos, hogy érti) nem pedig verekedéssé fajul, hogy ha nekem rossz, másnak is legyen az.

Szerintem semmit. Soha nem ütnék meg így egy 3 évest. 4,5 évest sem.

Kapott már a hátsójára, kezére az enyém is, sőt “fejbekólintást” is, de sose ütöttem akkorát, hogy a fal adná a másikat.

Az ősszel láttam hasonlót, eddig csak hallottam róla, vagy tv-ben láttam agresszív bántalmazást. 4 éves gyerek, az anyja előtt elkezdett szaladni. (Járdán, de az igaz, hogy az úttest mellett volt a járda). Az anyuka aki nem magyar származású (tudom, hogy a magyarok közt is van olyan még olyanabb, de ezt meg akartam említeni) utánaszaladt, igaz nehezen érte utol, mivel elég nagy darab volt. Ahogy elkapta a gyerekét üötte, vágta ahol csak érte. De nagyon nagyon, közbe torka szakadtából üvöltött vele, legalább 2 percig ütötte tiszta erőből. Óvoda udvaráról néztem végig, ahogy a többi gyerek is, és közbe azon gonfolkoztam, hogy ha nyílt utcán ezt meg meri csinálni, akkor mit meg nem tehet otthon vele? Kegyetlenül sírt a gyerek, de az anyja tovább ütötte, mintha bekkattant volna valami nála.

Ha valaki el kezd írni, hogy miért nem jelentettem az esetet, annak leírom, hogy tudja. A község felnőtt lakossága 60% a gyerekeké azaz 18 év alattiaké 90%-a roma. Itt ha magyar mer bármit is szólni ellenük, másnap csapatostól mennek a házadba. Óvónő vagyok, meg van nagyon kötve a kazünk. Ha jelentünk is bármit a családsegítőnél (gondozatlanság, bantalmazás nyoma) azzal sem megyünk semmire. Nekik is meg van kötve a kezük. Nagyon olyan bizonyítékot kell találniuk egy gyermek esetében hogy kiemeljék a családból.

Ha tetves, meg orrfacsaró büdös a gyerek folyamatosan az még nem indok, hogy elvegyék a szülőktől a gyerekeket, pláne ha van tető a fejük felett, vagy némi fűtés a házban.

Sajnos magyarországon egyre több ilyen települes van, ahol az emberek a gyerekekből élnek, más bevételük nincs, és sajnos mindenre költik az utánuk kapott pénzt, csak a gyerekekre nem.

Soha.

SENKI SEM ÉRDEMLI MEG, HOGY MEGÜSSÉK.

Se gyerek, se felnőtt.

Büntetési módszernek pláne nem szabadna ezt alkalmazni.

Néha eldurranhat egy sérült ember idegrendszere, és jöhet belőle egy pofon(nem azt mondom, hogy ez helyes, de előfordulhat), viszont ez minden alkalommal csak dühkitörés/feszültséglevezetés, sosem nevelés.

Engem vertek, nem véresre, de eleget kaptam ahhoz, hogy ne üssem a gyerekem. Igen, az én agyam is túlterhelt, az én kezem is magától lendül, hisz ez a minta égett belém, de mindig sikerül megállítanom, mire a gyerekhez érnék.

Mostmár.

Előtte csaptam rá idegből(arcra nem) párszor, de már több, mint 2 éve nem. A gyerekem lassan 5 éves. Nem járok dühkezelési terápiára, egyszerűen hajt a félsz is, hogy már emlékezni fog rá és nyomot fog benne hagyni. Így könnyebb, előtte felmenthettem magam azzal, hogy úgysem fog rá emlékezni..Már ezt nem lehet, ez plusz erőt ad, na meg a megbánás sem elhanyagolható mértékű, mikor az ember stresszelve figyeli, hogy tart e tőle a gyerek a tegnapi rácsapás miatt..

Van, hogy az embernél elpattan valami, gondolom nálunk is előfordulhat ez, de eddig sikeresen kibírtam súlyos sérülés okozását, nagyobb érték tönkretételét, nem szeretlekes beszólást, életveszélyes mutatványokat, brutál harapást, ütéseket, vergődést, mindent.. és tádáámm. A gyerek "magától" javul és érti meg a dolgokat, pedig egyáltalán nem szoktam büntetni(és az intézmény sem).

El tudom képzelni, hogy előfordul velem a jövőben, de abban biztos vagyok, hogy nem fogom úgy gondolni, hogy megérdemelte. Akkor sem, ha 14 évesen bejelenti nekem, hogy terhes egy átdrogozott éjszaka után és fogalma sincs, kitől. (ez az én hibám lesz, de nem hiszem, hogy lesz ilyen)

Senki sem érdemli meg, hogy megüssék a szülei.

Szerintem, az hogy "nem szeretlek" szerintem nem kifejezetten visszapofázás, az enyémek is mondták már mérgükben, ahogy én is mondtam már a szüleimnek, sőt egyszer páromnak, és ahogy rögtön én is megbántam, a gyerekek is, így tudom, ismerem az érzést, hogy bőven benne van ebben már annak a büntetése is, és általában pont az ellenkezőjét jelenti. (Az már visszabeszélés, ha azt mondja, hogy "fogd be a szád" vagy "akkor is megcsinálom" vagy "nem érdekelsz".)

Egyszer az egyik gyerek fél óráig ordította utcaszerte hazafelé, hogy "csúúúúnya vagy anya", mert nem vittem őt is ölben meg a kisbicikljét (gyerek-logika: "de vigyél, majd én viszem a biciklit" :)). Van, amikor elszakad a szülőben valami (nálam is volt, de inkább annál a gyerekemnél, aki nem hisztizett, csak vigyorral elszaladt...), mert már sok, de igazából nem kellene lemenni a gyerek szintjére, és ha azt a szitut most visszanézem, hát inkább vicces, mint hogy megsértődjek rajta vagy úgy érezzem, a gyerekem igazi ellenfelem volt egy csak általam képzelt hatalmi harcban. A megverése nélkül is tudom, hogy most még én vagyok az erősebb, és mivel ő nem kapta meg, amit akart, ezt is megtanulta. Egyébként nálunk, amikor már beletanultam a dackorszakba :), na meg már agyilag ők is kifelé jöttek belőle, azaz egyáltalán meghallották, -értették, amit mondok (kb. pont 3 éves kor), már simán meg lehetett beszélni, hogy "Ha tovább csinálod, akkor mérges leszek és kitalálok valami büntetést. Háromig számolok, addigra abbahagyod...". Később már elég volt elkezdenem számolni. Most kisiskolások, de ez még mindig beválik :) csak nagyon következetesen be kell tartani az első alkalmaknál, hogy 3 után rögtön elveszem, és nincs játék, nincs mese, nincs holnapi buli vagy bármi, amit nagyon kreatívan kínomban kiötöltem.

Ja és akkor, amikor a kicsit megütöttem mérgemben, egy darabig a nagyobbik is folyton megütötte őt, ha mérges volt rá. És akkor jött a magyarázatom, hogy ilyet csak nekem szabad, miközben már ott éreztem, hogy ez így erősen sántít. Úgyhogy ezért sem érte meg a legyintés se.